Nemrégiben behatóan foglalkoztam azzal, hogy a Biblia milyennek rajzolja meg az ideális nőt. Már a Példabeszédek könyvében fel vannak sorakoztatva a derék asszony attribútumai, de már az első időktől kezdve  az egész világ – férfiak és nők egyaránt – akörül forog, hogy milyen legyen a szebbik nem. Mi pedig – lányok, nők, asszonyok – akarva-akaratlanul törődünk azzal, hogy milyenek a korunk szépségideáljai, elvárásai: vagy hasonlóak szeretnénk lenni hozzájuk, vagy éppen ellenkezőleg elvetjük és lesajnáljuk őket. Nagyobb általánosságban elmondható, hogy annak alapján ítéljük meg a kinézetüket, vagy érezzük jól magukat a bőrünkben, hogy mások mit gondolnak rólunk.

Nőnek lenni bizonyára nem volt könnyű a régi korokban, amikor háború idején egyedül maradtak a gyerekekkel otthon, amikor férjüktől és apjuktól függtek egzisztenciálisan, vagy nem állt jogukban kiállni a saját akaratukért, véleményükért. Azonban a kétkeresős családmodell elterjedésével, és a külsőségekre fókuszáló világunkban a helyzet nem feltétlen lett egyszerűbb. Az egész világ azt sulykolja, hogy a nők csinosak, igényesek legyenek, de ne túl kirívóak. Egyszerre építsenek karriert és legyenek ősanyák. Ugyanakkor a nők maguk is tökéletesen szeretnének teljesíteni a munkában, ha lehet fontos beosztásban, de közben mindig válaszkészen jelen akarnak lenni gyerekeik életében is. Néhány évtizede elég volt, ha a nő jó anya és ellátja a családot. Ma már ha valaki csak otthon van a gyerekkel, azt sokan semmittevésnek titulálják.

A listát hosszan lehetne folytatni, rengeteg az elvárás velünk szemben. Az Újszövetség is foglalkozik a nők kétezer évvel ezelőtti, férfi uralta társadalomban betöltött szerepével. Pál apostol Tituszhoz írt levelében így fogalmazza meg tanácsainak sorát:

„..az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, és józanok, tiszta életűek, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét.” (Tit 2, 3–5)

Összefoglalva öt pontban szeretném sorba venni ezeket az elvárásokat.

1. A nő legyen családcentrikus!

Alapvető a feltételezés, hogy szeretjük azt, akivel összekötjük az életünket, és még természetesebb, hogy egy anya szereti a gyermekét. A Titusz 2,4-ben a görög ’philoteknos’ szó jelenik meg a gyermeküket szerető anyákkal kapcsolatban, és ez egy különleges fajta érzelmet jelöl. Benne foglaltatik a gyermekek iránti gondviselés, táplálás, szeretetteljes ölelés, szükségeik betöltetése. Egyébként a Biblia sehol nem állítja, hogy minden asszonynak kötelessége anyának lenni. Azonban, ha valaki édesanya lesz, akkor ez mérhetetlen felelősséggel jár, hiszen az anyák a lehető legfontosabb szerepet játsszák a gyermekeik életében.

Ugyanúgy itt a férjünk szeretetére is int Pál apostol. Ehhez egy vezérigét határoztam meg magamnak: „Ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt.” (Fil 2,2–5) Ha ezt az elvet szorosan követjük, akkor feloldhatjuk a házasságon belüli nézeteltérések, viták és veszekedések tetemes hányadát.

2. A nő legyen józan és tiszta életű!

Ez a tanács természetesen utalás a mértékletes alkoholfogyasztásra, de többet is magába foglal. Jelenti a függőségektől, túlzásoktól való mentességet. Erkölcsiséget, miszerint mit enged meg magának egy keresztyén nő. Önfegyelmet, azaz hogy céltudatosan ki tud-e tartani a tervei mellett. Tisztánlátást és bölcsességet, hogy tanítani, nevelni tudja gyermekeit.

3. A nő legyen otthonteremtő!

Isten nem várja el tőlünk, hogy minden nő lekörözhetetlen legyen a konyhában, otthon süsse a kenyeret és gyúrja a tésztát. Pál apostol háziasságnak mondja azt, amit akár otthonteremtésnek is nevezhetnénk: egy nő gondoskodó, törődő, szeretetteljes jelenlétét az otthonában a férje vagy a gyermekei felé.

4. A nő legyen jó!

Azt is tanácsolja Pál, hogy legyünk jók. Sok minden belefér ebbe a jelzőbe: kedves és melegszívű, önzetlen, jóindulatú. „A jó ember jó kincseiből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincseiből gonoszt hoz elő” (Mt 12,35). Nemcsak keresztyén emberként, hanem keresztyén nőként hozzuk elő a kedvességet, a szeretet és az önzetlenséget a szívünkből!

5. A nő legyen engedelmes!

Nos, bizony most sok nő ráncolja a szemöldökét, akik hozzám hasonlóan egy emancipált világszemléletbe nevelkedtek bele. Azonnal az alárendeltség jut erről eszünkbe. Pedig több helyen említi a Biblia, hogy az asszonyok engedelmeskedjenek a férjeiknek, mivel a nő a férfi segítőtársa. Azonban nem a segédmunkása, hiszen a férfi–nő, férj–feleség közti kapcsolat egy házasságban nem az alá- vagy fölérendeltségről szól. Mindenképp egyenjogúak és egyenértékűek, ez pedig  nem a feminizmus úttörő gondolata, hanem a Biblia mondja, hogy Krisztusban nincs férfi és nincs nő. Krisztusban keresztyén van, Őt követő vagy nem követő, megváltott vagy megváltásra szoruló ember.

Pál tanácsain kívül sok mindent tanít nekünk a teremtéstörténet is. A világosság megteremtése után következik az ég, a szárazföld, a tengerek, a növények, az égitestek, az állatok teremtése, és végül pedig Isten a saját képmására embert alkotott. Azonban a teremtés itt nem fejeződik be. Ádám magányos volt, saját magához illőt nem talált. Ekkor Isten megteremtette a nőt, az ősasszonyt, Évát. És ekkor ért véget a teremtéstörténet, ami a nő megteremtésével fejeződött be és teljesedett ki. Éva megteremtésével került fel az i-re a pont.

Isten minket is okkal teremtett nőnek és férfinak. Az is sokatmondó, hogy keresztyén nők vagyunk, és képviselni tudjuk azokat a változhatatlan bibliai értékeket, mint a tisztaság, a józanság, a jóság és a szeretet. Van egy kedvenc idézetem a keresztyénségem és a nőiességem kapcsolatáról. Elizabeth Elliottól származik, aki egy keresztyén misszionárius nő volt: „Arra születtem, hogy nő legyek. Az a tény, hogy nő vagyok, nem tesz engem másfajta keresztyénné, de az a tény, hogy keresztyén vagyok, másfajta nővé tesz. Ezért elfogadtam Istennek rólam alkotott elképzelését, és egész életem mindenestől felajánlom neki – én aki vagyok, és akivé formálni akar.”

Legyen ez a mi nőiességünk hitvallása is!

Keresztyén Eszter

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .