Nem sok idő telt még el húsvét óta, a keresztény élet egyik legszebb ünnepe óta, és talán még lángol benned az öröm, ujjong a szíved, mert újra átélhetted: Jézus érted győzte le a halált. De lehetséges az is, hogy már pislákoló ez a tűz benned, a hétköznapok gondjai apránként eloltják, elveszik az örömödet.

A tanítványokra gondolok, ahogyan ott ültek rettegve a bezárt szobában, és mélységes szomorúság nehezítette a szívüket: mi lesz velük a Mester nélkül?  Egyedül érezték magukat. Arra gondolok, nem hiszem el, hogy egyiküknek sem jutott eszébe mindaz, amit oly sokszor kijelentett nekik Jézus. Hogy harmadnapon feltámad. Aztán eszembe jut, hogy az aggodalom hogyan tudja gátolni a hitünket, a látásunkat, hogyan irányítja el a gondolatainkat Isten nagyságáról, és szinte hogyan bénít meg néhány élethelyzetben. Nem kritizálhatjuk a tanítványokat, mert ilyenek vagyunk mi is, amikor saját kezünkbe vesszük a problémák megoldását, vagy amikor engedjük, hogy a félelmeink eluralkodjanak rajtunk. Ilyenkor feledésbe merül, ki van velünk minden napon a világ végezetéig.

A hétköznapokban, azok gondjai közepette a lelki életünk sokszor stagnálásba fordul, vagy épp a kiégés szélére sodródunk. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg folyamatos feltöltekezésre, táplálkozásra van szükségünk. Persze kérdés, hogy mi az, ami bennünket fel tud tölteni: a pihenés, a hobbi, a család, a barátok, a testvéri közösség? Ez mind nagyon jó, de önmagában nem jelent tartós megoldást.

Ha autóval utazunk, és egyszer csak felvillan az üzemanyagjelző lámpa, akkor az első dolgunk, hogy megkeressük a legközelebbi benzinkutat. Nem áruházat, nem szervizt, nem fél megoldásokat keresünk, tudjuk, hogy tankolásra van szükség ahhoz, hogy tovább haladhassunk az úticélunk felé. Vajon miért vagyunk a lelki életünkkel másképp?  Amikor megfáradunk, próbák érnek, veszteség vagy gyász, akkor miért keresünk fél megoldásokat? Ezekbe kapaszkodunk ahelyett, hogy engednénk Isten Lelkét munkálkodni az életünkben. Ahelyett, hogy bíznánk Benne annyira, hogy mindent alárendelünk Neki.

Jézus odament, felkereste a tanítványokat, és nagy feladatot bízott rájuk. De meg is nyugtatta őket, hogy ezt nem a saját erejükből kell teljesíteni: „…rájuk lehelt, és így folytatta: »Vegyetek Szentlelket!«” (Jn 20,22).

Elhiszed, kedves Olvasó, ha azt mondom, ebből az isteni Lélekből te is kaphatsz, te is megtelhetsz Szentlélekkel? Bizony, ez lehetséges, sőt alapértelmezett dolog egy hívő életében. „Vegyetek Szentlelket!” Így kínálja fel neked is a Megváltód. Ingyen adja, mert szeret, nem hagy magadra, már a bűnesetkor eltervezte a megoldást minden emberi nyomorúságra, és ha ez nem lenne önmagában is elég, miután elvégzi küldetését, még egy hatalmas bónuszként elküldi a Pártfogót, az Ő Szentlelkét, aki nélkül mindig üres benzintankkal élnénk.

Most állj meg kicsit, és pünkösdre várva engedd, hogy kiáradjon rád is a Szentlélek! Engedd, hogy bátorítson, vezessen, tanítson – engedd, hogy benned lakhasson!

Balázs Krisztina

1 Hozzászólás

  1. Filipánics Tibor

    „Ezekbe kapaszkodunk ahelyett, hogy engednénk Isten Lelkét munkálkodni az életünkben. ” Isten lelke mindenképpen munkálkodik bennünk,erre nincsen ráhatásunk. vagy azt képzeljük,hogy Isten lelkének munkálkodása rajtunk múlik? Érdekes,hogy amit Isten mindenképp megtesz azt magunktól tesszük függővé és amit nekünk kellene megtennünk,azt Istentől várjuk. Isten nem úgy viszonyul hozzánk mint mi egymáshoz vagy magunkhoz. Mert mi Isten lelkét csak azokban tudjuk elképzelni,akik egy húron pendülnek velünk,az ellenségeinkben még véletlen sem. Elfelejtjük,hogy az ellenségeink a miénk,nem pedig Istené. Persze ez természetes,hisz nagyon nehéz jó szívvel gondolni arra,aki megerőszakolta a gyermekünket de mivel Isten nem haragtartó,csupán akkor és azt bünteti akit mi arra érdemesnek tartunk …..bocsi,vicceltem. Isten szeretete nem személyválogató,amit persze nehezen kezelünk magunkban,hisz aki nekünk árt, azt nehogy már az Istenünk szeressen.
    Lényeg: Isten lelke mindannyiunkban ott van,akár az ellenségünk akár a barátunk,akár keresztény,akár muszlim. Mert ezek nekünk számítanak,nem neki. Mivel azonban minket ügyesen megosztanak,ezért béke nehezen lesz itt a földön.

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .