„Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” ApCsel 2,42–47
Pünkösd a Lélek kitöltetésének ünnepe, az egyház születésének és az ember újjászületésének ünnepe. Karácsonykor ünnepeljük a Megváltót, Húsvétkor a Megváltást, Pünkösdkor a Megváltozást. Isten Szentlelkének kitöltetése óta ugyanis tudjuk, kérjük és várjuk, hogy ez a Lélek minket is formáljon, találjon szíven és változtasson meg úgy, mint azokat, akikről olvassuk ezt a tudósítást. Csodálatos, hogy a Lélek kitöltetése közösséggé formál, és a közösségben teljesedik ki. Itt az első gyülekezet, a jeruzsálemi ősgyülekezet belső életéről olvasunk tudósítást. Ahogy olvashatjuk, hívő életük különböző forrásokból merített, de ezek mind a Lélek forrásai voltak, amik a gyülekezetet vonzóvá, egészségessé és élővé tették. A Lélek forrásai előttünk is felfakadnak, merítsünk belőlük!
1. Merítsünk kitartóan az apostoli tanításból!
Az első gyülekezet sokféle üldözés, veszély, ellenállás ellenére kitartónak bizonyult abban, hogy merített a forrásokból és megélte a hitét. Ma sokkal kényelmesebb élethelyzetben vagyunk, de hogyan vizsgázunk kitartásból? Fontos, mert ismerjük az ígéretet: aki mindvégig kitart, üdvözül (Mt 24,13). Arra biztatlak, határozd el magad: kitartasz és nem adod fel! Ha elfogy a lendület, tűz, kérd a Lélek ajándékát, a kitartást!
Merítsünk kitartóan az apostoli tanításból! Ez ebben a korban a Jézusról való bizonyságtételt jelentette. Még éltek a szemtanúk, akik Jézus tanítványai voltak, látták gyógyítani, csodákat tenni, hallották tanítani, rótták vele Galilea és Júdea poros útjait. Az apostolok voltak azok, akik a legnagyobb változáson mentek keresztül Jézus hatására – tanításukban újra és újra elmondták, amit a Mestertől hallottak. Számunkra az apostoli tanítás sok láncszemen keresztül, évszázadok vitájában és imádságában csiszolódva a református hitvallásokhoz igazodó igehirdetésben érhető el. Meríts kitartóan az apostoli tanításból, hallgasd kitartóan az Igét! Előzd meg a lelki szárazságot, cselekedj időben!
2. Merítsünk kitartóan a közösségből!
Ez a Szentlélek második forrása, amely vonzóvá, egészségessé és élővé tehet minket. A közösség nem csupán egy embercsoportot jelent, az eredeti görög szó, a koinónia egy olyan kapcsolatot ír le, amelyben képes vagyok megosztani a másikkal nehéz, intim dolgokat is. Az élet megosztása miatt ez a közösség szeretetközösség. Sajnos ma sokszor érdekközösségekben vagyunk, ilyeneket ápolunk…
Az ősgyülekezet komolyan vette, hogy ha a tagok egyek Krisztussal, akkor egyek egymással is. Amikor ez a közösség felhígult, sebet kapott, megjelent az önzés, a képmutatás, a sértődés, a sunyiság, a pártoskodás a gyülekezetben.
A közösség forrásához hadd hozzak még egy régi mondást: „Ne engedd, hogy a barátaidhoz vezető ösvényt benője a fű”. Ha jártok-keltek, közlekedtek rajta, akkor nem fog kikelni, megnőni a fű. Ápoljuk-e a baráti, testvéri kapcsolatainkat? Ha benőtte őket a fű, talán itt az ideje, hogy rendbe tegyük és újra járhatóvá tegyük a baráthoz, testvérhez vezető utat.
3. Merítsünk kitartóan az imádságból!
Sokféle formája van az imádságnak, mégis ugyanaz az ajándéka az egyéni, csendes, vagy a közösségben elmondott, csendes vagy hangos imádságnak: beszélgetek Jézussal. Mehetek hozzá gyengén, üresen, s jövök tőle megerősítve, megvigasztalva, céltudatosan. Megyek egyedül és testvért kapok tőle, feladatot és küldetést.
Amellett, hogy egyedül könyörögsz, van-e imatársad? Akivel együtt tudsz odaborulni az Úr elé? Akivel nyitott könyv az életetek egymás előtt? Öröm-e az, hogy a Királyok Királyának fülébe ér mindaz, amit mondasz, és ő készen áll arra, hogy válaszoljon neked?
Aki élni akar, imádkozzon. Egyedül, családban, gyülekezetben. Csendben és hangosan. Vívja meg harcait imádságban, vigye az Úr elé az ügyeket, amikben képtelen egyedül dönteni. Kérjen bölcsességet, hitet, kitartást – és kapni fog!
A Szentlélek kitöltetésének ünnepén elmondhatjuk, ha merítünk ezekből a forrásokból, akkor megjelenik és megerősödik az életünkben az öröm. Az örömtelenség oka ugyanis sokszor az, hogy nem megyünk a forráshoz, elkerüljük. A Szentlélek forrásai – az igehallgatás, a közösség, az úrvacsora és az imádság ma is életben tartanak, vonzóvá és egészségessé tesznek hívőként és gyülekezetként is minket. Ünnepen kívül is éljünk, dolgozzunk, gondolkodjunk és szeressünk úgy, hogy mások is lássák: mi az Istenéből kapunk, ezért változunk meg és hasonlítunk egyre inkább az Ő jellemére. Adja az Úr, hogy ez a formálódás egy életen át tartson, és a zsoltárossal együtt hálásan mondhassuk a hitvallást:
„Minden forrásom belőled fakad.” (Zsolt 87,7)
Ha így lesz, felnövünk ahhoz a jézusi feladathoz, amit a Szentlélek által betölthetünk: hegyen épített város, só és világosság, bizonyságtévő, adakozó szeretetközösség lehetünk az egyre embertelenebb környezetben. Kérjük el ezt a pünkösdi ajándékot a Szentlélektől!
Laskoti Zoltán
