Adventus Domini – az Úr érkezése.
A mai nappal egy újabb adventi időszak veszi kezdetét. S bár az üzletek, az utcák, az intézmények már hetek óta ünnepi külsőben pompáznak, mégis hiába a fények, a zenék, az illatok – a szív csak nehezen találja meg útját a betlehemi jászolhoz.
Milyen jó, hogy nem vagyunk magunkra hagyva ebben az útkeresésben! Hogy jártak előttünk mások – írók, költők, zeneszerzők, festők –, akik meg tudtak ragadni az adventből, a karácsonyból valami olyat, amit mi csak érzünk, de megfogalmazni nem tudunk.
És az is bámulatos, hogy ugyanaz az énekszöveg, vers, kép, filmrészlet mennyire mást tud jelenteni különböző élethelyzetekben. Van, ami több száz éve készült, mégis aktuálisabb most, mint valaha – és talán épp ettől mestermunka.
Herman Claudius rögös utakon roskadozva megalkotott egy adventi verset. Később Túrmezei Erzsébet szívében visszhangra talált valami módon, s közkinccsé tette magyar nyelven is. Ez a pár sor pedig most, 2023. december elsején bennünket kíván megszólítani ott, ahol éppen tart az életünk.
Gyertek hát, tiszta fényekre, boldog énekekre, szeretetteljes karácsonyra sóvárgó lelkek, kérjük advent Királyát: „kezed tedd rá hajszolt szívünkre csendesen, hogy minden vihar elcsituljon bennünk…”.
Túrmezei Erzsébet – Adventi út
Herman Claudius verse
Te emberi utunkat végigjártad,
Éles kövei lábad is sebezték,
Ismerős neked a gond, félelem, bánat,
És jól tudod, hogy most is hányszor kell még
Rögös utakon roskadozva mennünk,
Fáradtságot, fájdalmat viselve…
S most ismét karácsony lesz és a lelkünk
Tiszta fényekre, boldog énekekre
Sóvárog. Hozzád kiált szívünk vágya:
Ajándékozd minekünk békességed!
Vond adventi utunkat ragyogásba!
Hiszünk, így cselekszel, ha kérünk Téged.
S ha a szent éjszakában Betlehem
Kis jászla elé borulunk, kezed
Tedd rá hajszolt szívünkre csendesen,
Hogy minden vihar elcsituljon bennünk,
És boldogan ujjongva énekeljünk:
Karácsony! Földre szállt a szeretet!
Olasz Tímea
