Istenem, minden imát hálával kezdek, de most annyira elönt a bizonytalanság, hogy őszintén örülnöm és hálásnak lennem is nehéz. Szívemet eltelítette a fájdalom, és én Nálad keresek vigaszt, mert nincs hová futnom. Szeretnék újra örülni, de fájdalmas még a veszteség. Szeretnék belekapaszkodni valami reménysugárba, de érzem, gyenge a karom hozzá.
Istenem, újra itt vagyok, ma picit könnyebb. Saját magamnak is nehéz volt bevallani, hogy ez a fájdalom mélyebb, mint amit én elbírnék. Tudom, hogy Hozzád futhatok, tudom, hogy erőt fogsz adni…, de vajon lesz még valaha felhőtlen a kacagásom? El fogom-e még hinni bármikor is teljes szívemből, hogy Te jót terveztél az életem felől?
Miért jó nekem ez a fájdalom?
Drága Uram! Szeretnék most megbocsátani Neked és a világnak, amiért nekem nem annyi jutott, mint másnak. Szeretnék megbocsátani, amiért nekem kevesebb szeretetet és biztonságot adtál, mint a többieknek. Már nem kérdezem meg, hogy miért. Azt hittem, ugyanannyi szeretetet érdemlek, mint a többi gyermek. De elfogadom, ha Te ezt nem így gondolod…
Istenem, nagyon rég nem közeledtem már Hozzád. Elfogadtam a lapokat, amiket Nekem osztottál, de még mindig vérzik a szívem a veszteség után.
Drága Uram! Ugye nem hagytál el engem? Itt vagy még velem? Tudom, hogy sok idő telt el azóta, hogy legutóbb kerestelek, de most újra Feléd fordulok. Könyörgöm, adj erőt nekem kilépni a saját árnyékom mögül. Adj erőt, hogy bízni tudjak. Egyszer azt ígérted, hogy jót terveztél az életem felől, most esedezem, hogy adj ebből az ígéretedből egy kicsit.
Drága Uram! Köszönöm Neked a mai napot. Köszönöm, hogy megtartottad a lábamat, amikor meginogott. Köszönöm, hogy megerősítettél, mikor feladatam volna. Köszönöm, hogy velem vagy.
Drága Istenem, én nem vagyok méltó a Te jóságodra, mégis érzem a szereteted minden napomon. Tudom, hogy megint eltelt egy kis idő azóta, hogy legutóbb Hozzád futottam, de hálás vagyok Neked a feladatokért, a tervekért, a teendőkért, amik kitöltik a napjaimat, és amik végre felváltották a bennem tátongó ürességet.
Istenem, hát megint itt volnék a mélységben és a bizonytalanságban. Ezt most mégis másként élem meg. Ismerős az érzés, már tudom, mi jön ezután. Épp ezért könyörgöm Hozzád, ne hagyj el a sötét óráimban, légy mellettem szüntelenül, mert csak Benned látom a kiutat.
Drága Istenem! Köszönöm Neked az elmúlt időszakot, hogy végig fogtad a kezem. Köszönöm, a hitet, amit mindvégig pumpáltál belém. Nem érzem ezt a hitet sajátomnak, én ehhez kicsi vagyok. Tudom, hogy Tőled kaptam, tudom, hogy ez a hit vitt végig az utamon. Kérlek Istenem, adj belőle a szeretteimnek is, éljék meg ők is, milyen a Te válladra letenni minden súlyt, ami gátol abban, hogy levegőhöz jussunk. Én most már lélegzem.
Drága Istenem! Sok minden van mögöttünk. Most csak úgy ok nélkül jöttem Hozzád, mert jó Veled. Emlékszel, mikor gyerekként haragudtam Rád? Bocsásd meg nekem utólag is a hálátlan szívemet! Ha tehetném, most megölelném azt a gyermeket, mert nélküle nem itt tartanék, és egy egészen más ember lennék. Köszönöm a lapokat, amiket osztottál nekem. Most már értem, hogy többet adtál velük, mint ahogy azt elsőre gondoltam.
Ámen.
Böszörményi-Bálint Eszter
