„…sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Róm 12,4)

A keresztyénség egyedülálló módon hirdeti a kapcsolatok fontosságát. Fogalmazhatunk így: a keresztyénség a kezdettől a végig a kapcsolatot tartja az egyetlen igazi valóságnak. Ez a Szentháromság titkának belső valója: Isten, aki lényegében egy, de személyében három. Az Atya, aki öröktől fogva szerette a Fiút; a Fiú, aki gyönyörködik Atyjában; és a Szentlélek, aki a kettejük közötti összefonódás élő és valóságos személye. Ez a három-egy Isten egyszercsak képessé tette magát arra, hogy kifelé is megmutassa szeretetét, és azt az örökkévaló harmóniát, amelyet önmagában élvezett, az idők kezdetén a világgal is megossza. A világegyetem, benne Földünk, rajta pedig minden ember ennek a kapcsolódási vágynak az eredménye. Szeretetből teremtett, mert abba, ami Ő maga, be kívánta vonni a mindenséget. A bűn sem tudta felülírni ezt az epedő vágyat, az engedetlenség sem csorbította az Isten szándékát: úgy szerette ezt a világot, hogy Fiát küldte el megmenteni. Benne pedig a halál és a feltámadás útján saját közösségébe vonta az embert – immár megmásíthatatlan módon. Húsvét óta isteni természet részesei lehetünk, azaz saját életünk – megannyi kudarcával és elesettségével együtt – az isteni természet része (2Pt 1,4).

Nos, valahol ebben az összefüggésben van értelme egyházról beszélni. Pál mindenkinél jobban megvilágította azt a tényt, hogy az egyház valósága túlmutat mindenféle intézményes kereten. Földi szemeink, saját tapasztalásaink – talán számtalan csalódásunk – arról győznek meg bennünket, hogy az egyház kudarcos projekt. Azonban a repedéseken keresztül beáramlik az a meggyőző bizonyosság, hogy az Isten és az ember kapcsolatának elsődleges színhelye. A Krisztus mennyasszonya, állítja az apostol (Ef 5,21–33), akiben gyönyörködik a Vőlegény, és aki sóvárog választottjáért. Élő test, amelyben a tagok Krisztus miatt kapcsolódnak egybe. Nem tudok csodálkozni ennek az igazságnak a hétköznapok szintjén megvalósuló izgalmán: olyan emberek, akik különféle meggyőződéssel bírnak, más-más politikai felfogásuk van, homlokegyenest ellenkező módon néznek a világra, egyszercsak mind ott ülnek egymás mellett a templomban, és imádják ugyanazt az Istent. Könnyen megeshet, hogy ez az egyetlen közös bennük – minden más pedig elválasztja őket. De ugyanazt a zsoltárt éneklik, ugyanúgy ámennel felelnek, ugyanolyan egyenrangú bűnösként vonulnak az úrasztalához, és veszik magukhoz a számukra megígért bűnbocsátó kegyelem látható jeleit.

Nem hiszek az egyházban. Én is sokszor csalódtam benne. De hiszek Krisztusban, akivel összeforrt az életem, és akin keresztül – akarva-akaratlanul – összekapcsolódtam a többi hívővel. Kár is lenne tagadni: kényszerű kapcsolat ez, és gyakorta feszélyez. A felszínes ízléskérdések mögött azonban ott van az a szeretetből fakadó kapcsolódás, amely egyben tartja a világot. Isten földig lehajló szeretetének elsődleges színtere az egyház, ahol tökéletlen emberek riválisokból testvérekké válnak. Ahol nincs többé úr vagy szolga, férfi vagy nő, gazdag vagy szegény, magyar vagy magyarabb, mert mindnyájan egyek vagyunk Krisztusban (Gal 3,28). Krisztus tagjának lenni tehát szükségképpen jelenti azt, hogy benne egybekapcsolódtam azokkal is, akik szintén Megváltójuknak tartják őt. Nehéz? Nehéz. Nem bírom a másikat ilyen vagy olyan oknál fogva? Talán. De az egyház játékszabályait nem én fektettem le, és meg kell tanulnom magamra is úgy tekinteni, mint egyre azon irritáló emberek közül, akiket én annak tartok. Saját kudarcom, saját esendőségem tudata talán enyhít a szigorú mércéken, amelyekkel a másikat méricskélem. Elvégre is: őt is, meg engem is ugyanaz a kereszt váltott meg.

Homoki Gyula

2 hozzászólás

  1. Filipánics Tibor

    “A keresztyénség egyedülálló módon hirdeti a kapcsolatok fontosságát.” Minden vallás egyedi módon hirdeti és amit hirdet azt jobbnak,egyedibbnek és igazabbnak tartja a másiknál.
    “a kezdettől a végig a kapcsolatot tartja az egyetlen igazi valóságnak” Látod:”egyetlen,igazi”. Na ná,hisz ebbe a valóságba nőttünk bele. Vannak persze akiket az élet(sors,stb) máshogyan nyomorít,ők másban találják meg ezeket.
    ” Isten, aki lényegében egy, de személyében három.” Ezt csak akkor értheted meg,ha kicsit érted a fizikát,bár lehet spirituálisan is magyarázni.
    “Szeretetből teremtett, mert abba, ami Ő maga, be kívánta vonni a mindenséget.” Szeretetből?? Ha abból teremtették volna,Isten nem gonoszkodott volna az Ószövetségben.Mivel mi nem értjük az isteni szeretetet,mert sosem tapasztaltuk,a mi szeretetünket vetítjük ki rá,ami tökéletlen,így Istent egy embernek tetsző (hisz megmagyarázzuk,mért volt jogos az öldöklése) Istennek látjuk,ami elég messze van az igazságtól.
    “úgy szerette ezt a világot, hogy Fiát küldte el megmenteni” Ez nagyon szép dogma,de volt idő mikor úgy szerette “ezt a világot”,hogy szinte mindenkit elpusztított,igen még a magzatokat is.(vízözön)
    “az Isten és az ember kapcsolatának elsődleges színhelye” Észre vetted,hogy hol “emberek” szót használsz,azaz minden földi ember,hol pedig kirekesztesz és “aki hisz Krisztusban”,stb szóval elkülöníted magad a többiektől?
    ” imádják ugyanazt az Istent” Ugyan már! Csak a név ugyan az,az,hogy “isten”,de ami az emberben van,az mindenkinél más. Van aki tudja,hogy Isten nem büntet,vannak akik kifejezetten követelik ezt. Van aki a szeretet istenének nevezi,mások elhiszik,hogy szeretetből ölt. Tehát egyáltalán nem egy Istenben hisztek,hanem attól függően értelmezitek Istent,amilyen lelki problémátok van,amilyen tapasztalatotok van. Mivel így tudjátok értelmezni Istent ezért sohasem a valódi Istenben hisztek,hanem hisztek egy (általatok kreált és elfogadott) Istenben. Ezt se nem látjátok se nem értitek.
    Isten nem ember és az ember ne alkosson istent, vegye észre a kettő közötti különbséget,a két szintet.

  2. Filipánics Tibor

    “Nem hiszek az egyházban. Én is sokszor csalódtam benne. De hiszek Krisztusban,” Ezt már ki merjük mondani,nagyon jó. El kellene érnünk oda is,hogy kimondjuk,nem hiszek a Bibliában,de hiszek Istenben. Tulajdonképpen nem az egész Bibliával van baj,mert vannak benne nagyon szép dolgok,amik az életünkhöz,kultúránkhoz tartoznak. A kezelése és a mondanivalója viszont idejemúlt,helyenként hamis és gonosz.Sajnos az egyház és fanatikusai,foggal körömmel ragaszkodnak hozzá.De hallottam már papokat akik azt mondták,”nem szabad szó szerint venni”. Borzasztó a Bibliában,hogy hamis istenképet ad,amit az ember még hamisabbá tesz. Ilyen a büntető,parancsoló,követelődző,gyilkos,bosszúálló istenképzet. Mikor eszmélünk rá arra,hogy Isten nem ilyen. Sajnos rengeteg lelki sérült ember van,akiknek a Biblia kapaszkodót jelent,ami nem baj. A baj,hogy ezt a kapaszkodót életünk végéig el nem engedik.,ezáltal távol tartják magunkat az igazi Istentől.Gyakorlatilag az egyház rabságban tart bennünket,a tudatlanságunk jó az egyháznak,mert így tudja fent tartani magát. Olyan elkeserítő,mikor látom,hogy keressük Istent de egyre távolodunk Tőle. nehéz eldöntenem,hogy ezt direkt csinálják,vagy ennyire lelki sérültek a papok is?

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .