„Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” (Zsolt 25,4)
Új életszakasz, új feladatok, új kötelességek és új kihívások. Az életünk folyamán gyakran előkerülnek ezek a szavak, sőt még ennél is több. Mindig van egy kezdet, ahol megjelennek ezek a kifejezések. Lehet ez egy új életváltás, új suli, új munkahely, bármi, ami előtt állunk és új (élet)helyzet számunkra. Augusztus végén én is egy ilyen új dolog előtt álltam, és szerettem volna, ha minden tökéletesen és előre eltervezetten alakul. Én így szerettem volna, de mégis másképp kellett alakulnia. Egy nap leforgása alatt a műtőasztalon találtam magam, utána pedig a kórházi betegágyon. Mikor felkeltem csak az kavargott bennem, hogy: most komolyan??? Pont akkor, amikor a legtöbb teendőm lenne? És itt kell lennem! Ez biztos valami átverés vagy rossz álom akar lenni. Az Úr biztos szórakozik velem…
Nem akartam elfogadni, de be kellett látnom, hogy nem tehetek mást – elfutni nem tudok. A betegágyon fekve volt időm bőven, még arra is, hogy megszámoljam, a plafonon négy fényszóró van, aminek negyven retesze és harminckilenc válaszfala van. Kicsit poén, mi mindenre van ideje ilyenkor az embernek. Itt jöttem rá, hogy van időm. Az Úr azt akarja, hogy megálljak és gondolkodjak. A nagy rohanás, tervezgetés és összevisszaság közepette nem álltam meg egy percre sem, hogy észrevegyem, az egészet Valaki másképp tervezte el. Ő máshogy akar eljuttatni A pontból B pontba. De az eredeti cél még mindig ugyanaz, csak másképp lesz tökéletes és megtervezett. Az Úr útjai kifürkészhetetlenek, de megmutatta nekem, hogy melyik út, az én utam.
Egyszerű a dolog, ha egy új helyre el akarsz jutni, akkor fogod a GPS-t és betáplálod az útirányt. De megesik, hogy mivel épp valakivel beszéltél, valami elvonta a figyelmed vagy bármi más miatt elnézed a letérőt, és csak mész tovább. Ilyenkor bosszankodsz, és nem akarod elhinni, hogy már megint rossz az irány, és a GPS újratervezést hajt végre. Nehéz meglátni azt, hogy nem új célt határoz meg, hanem új irányt, ami segít neked az eredeti célodhoz megérkezni.
Rá kellett jönnöm, hogy az Úr arra akarja felhívni a figyelmem, hogy minden egyes megtett lépésem mögött valaki áll, aki tudja mikor, mi fog történni. Nem kell megrémülnöm, ha valami nem úgy alakul, ahogy én terveztem, mert az Úr ott van, és Ő vezetni, formálni akar. A titkok az Úréi, és ilyen titok az is, hogy miként akar eljuttatni az elindulástól egészen a befejezésig. Viszont ehhez néha meg kell állni, és elcsendesedve, átgondolva letenni a vezetést az Ő kezébe. És ebben a legcsodálatosabb az, hogy tényleg lehet kérni Őt, hogy mutassa meg, mit tervezett el a számunkra, hogyan akar formálni, miként akar tanítani, merrefelé akar vezetni.
Kocsis Sándor
