 |
Úr Jézus Krisztusom, legyél Te a hűséges Pásztorom ezen a reggelen! Terelgesd a lelkem füves legelőre, vezesd csendes vízhez, üdíts fel, vezess igaz ösvényen a Te nagy nevedért! Ámen! Olvasmány: Ézs 40,3-5 Tanulmány: Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az ÚR maga mondja ezt. Ézs 40,3-5 |
 |
Tedd most félre a napi gondokat és gyere el velem egy képzeletbeli utazásra! Helyezd magad kényelembe, készítsd fel a bensődet az útra! Érezd a talpad alatt a szilárd talajt! Támaszd meg a hátadat! Csukd be a szemed, vegyél mély levegőt, majd fújd ki (végezd ezt el párszor), közben próbáld tudatosan érzékelni a testedet: fedezd fel az egyes részeit a talpadtól a fejed búbjáig! Indulhatunk? Képzeld el, hogy a sivatagban lépkedsz! Érezd, ahogy a bőrödet süti a nap. Lassan haladsz, a lábad meg-megbotlik egy-egy kupacban. Sehol egy fa, vagy egy bokor, csak a puszta egyhangúsága. Kövek és homok, porszag és perzselő hőség. Dombra fel, dombról le, dombra fel, dombról le… Hogy érzed itt magad? Mi az, ami a leginkább hiányzik? Egyszer csak megjelenik előtted egy pompázatos karaván. A menet közepén felfedezel egy különös alakot. Ruháján, ékszerein, délceg testtartásán látszik, hogy ő maga a király. Körülötte szolgák hada. Hangos beszélgetés, vidámság, egzotikus illatok, drága kelmék suhogása kíséri őket. Mire gondolsz, ahogyan egyre közelednek hozzád? A király nyájasan beszélget a mellette haladó főurakkal. Az uralkodó rád pillant, az arcán láthatóan öröm suhan át. Elindul feléd. Mit érzel, ahogy ő egyre közelebb ér hozzád? A király odalép hozzád, neveden szólít, és a kezét nyújtva köszönt téged. Örömét fejezi ki, hogy láthat, mert éppen terád van szüksége, nálad nagyobb szakember nincsen közel s távol. Az a problémája, hogy a legközelebbi város is több napnyira van a palotájától. Márpedig ő, ha épp arrafelé van dolga, a lehető legrövidebb idő alatt szeretne odaérni. Szerinted mi az, ami leginkább akadályozza őt ebben? Mondj neki öt dolgot, ami megkönnyítené az útját ezen a vidéken! A király a főembereire néz, ők elismerően bólogatni kezdenek. Összedugják a fejüket, majd közlik veled, hogy az ötleted elnyerte a tetszésüket, meg is bíznak vele, hogy vezesd a munkálatokat. Csak meg kell mondanod, mire van szükséged, ők biztosítanak mindent. Készítsd nekik egy listát a szükséges dolgokról! Elkészült az út. A király elindul kíséretével a város felé. Te ott állsz az út mellett, és nézed, ahogyan a fényes sereg elhalad melletted, majd lassan belevész a messzi távolba. Mit érzel? Utazásunk lassan véget ér. Búcsúzóul vess még egy utolsó pillantást az elkészült művedre! Dörzsöld meg a kezedet, nyújtózkodj ki jól, helyezkedj normális laza tartásba! Isten hozott a való életben! Írj le három dolgot, ami most a sivatagi utazásodról eszedbe jut! A sok benyomás és kép közül melyik volt a legkedvesebb a számodra? Mit kell feltétlenül megőrizned? Olvasd el a mai igénket még egyszer! Miről beszél Ézsaiás? Fizikai értelemben vett útra van szüksége az Úrnak? Szerinted mi lehet az, ami leginkább akadályozza Őt? Gondolj vissza a sivatagra, és próbáld megtalálni a lelki megfelelőit mindannak, amiket észrevettél ott! Gondolj most egy-két ismerősödre, akik az Úrtól egy egész sivatagnyi távolságra vannak! Mi lehet az, ami elválasztja őket az Isten kegyelmétől? Mit tehetnél te azért, hogy kisebb legyen ez a távolság? Van olyan ismerősöd, akinek az ügyében ma tehetsz valamit? Bármit, akár csak a legkisebb dolgot is? A menny főemberei a rendelkezésedre állnak. Beszélj velük, kérd el tőlük azt, aminek szükségét érzed! Tervezd meg az ő jelenlétükben a mai munkálatokat, majd keresd a lehetőségét, hogy el is végezd! A nap végén térj majd vissza, és számolj be nekik az eredményekről! Kísérje az Úr áldása a napod minden percét, különösen azokat, amelyeket az Ő útjának építésére fordítasz! |
 |
|
 |
Mi a legnagyobb akadálya most, Uram, a Te dicsőségednek ebben a nagy földi pusztaságban? Miért nem értik az emberek, hogy mit tettél értük? Miért nem látják, hogy a Te kegyelmednél nincsen drágább kincs ebben a porfészekben? Vajon tettem én bármit, hogy értsék, hogy lássák? Nem épp bennem vannak a legnagyobb mélyedések, hiányosságok, kishitűség? Nem épp bennem vannak a legnagyobb magaslatok, amelyek a büszkeségemből, személyválogatásomból épültek? Nem épp én teszem egyenetlenné az egyenest, amikor elmenekülök a megbízatások elől? Emelkedjék föl minden völgy! Süllyedjen le minden hegy és halom! Legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! És kezdődjön mindez énbennem! Ámen. |
