Mennyei Atyám, a kezedbe helyezem most az életemet! Vegyél ki belőle, tegyél hozzá, ahogy azt jónak látod! Engedd megértenem, hogy mit hagyjak Rád, és mi az én feladatom a mai napon! Formálj engem a Te nagy neved dicsőségére! Ámen.

Olvasd el: Ézs 32  

Nagyító alá: “Végül kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor majd a puszta kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. A pusztában is jog lakik, a kertben igazság honol. Az igazság békét teremt, és az igazság a békét és a biztonságot szolgálja örökké. Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban.” Ézs 32,15-18

Boldog jövendő – ez a cím szerepel a mai igerészünk fölött. Hiszed-e, hogy rád is ez vár?

Vegyél elő írószert (ha eddig még nem tetted), és ábrázold az életed ’vágyott’ és ’jelenlegi’ állapotát: a boldog jövődet, és magadat, aki efelé haladsz!

Nézd meg alaposan a rajzodat! Mit látsz benne? Bizonyosságot? Sóvárgást? Feladatokat? Reménytelenséget?

Írd le, mik azok a dolgok, amik utadban állnak, amik elválasztanak ettől a boldog jövendőtől!

Mi az, ami még hiányzik hozzá?

Mi az, amit még el kell érned, mint köztes állapotokat ahhoz, hogy megérkezz az általad elképzeld teljességbe?

Rakd rá ezeket is a rajzodra!

És akkor most nézzük az igénket!

Végül, akkor majd; válik; majd… – mire utalhatnak ezek a kifejezések? Közeli vagy távoli jövőre mutat Ézsaiás? Mit olvasol ki ebből?

Az igerészünk második mondatában látható egy fejlődési lánc. Mi a kiindulópont, és hová érkezik meg a történet? Mi okozza ezt a fejlődést? Mit üzen ez most neked?

„a puszta kertté válik – Mennyi része lehet az embernek abban, hogy egy puszta kertté váljon? Mi az, amit ő tehet, és mi az, amire nincsen befolyása? Kinek a kezében van az, ami nem az embertől függ?

„a kert pedig erdőnek látszik”- Miben különbözhet az erdő egy átlagos gyümölcsös kerttől? Hogy néz ki egy kert, ami erdőnek látszik? Miben hasonlít az erdőre, és miben különbözik?

Milyen lehet az az élet, amely még gazdagabbnak látszik, mint amilyen? Miben lenne más az életed, ha a pusztaságod erdőnek tűnő kert volna?

Mi az a dolog, ami többször, többféle formában is megjelenik az igeszakaszban? Mit akar ez hangsúlyozni? Mi az, amit magadénak érzel ezekből? Mit tehetsz azért, hogy magadénak érezd?

Rakd magad elé a jövő-képedet, nézd át még egyszer, majd tedd rá a kezedet, és imádkozd velem a 16. zsoltár szavait!

Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon. Ámen!

Van-e még dolgod ezzel a képpel?

Ha igen, tedd meg!

Érdekes módon készít jövő-szendvicset Ézsaiás a 32. részben. Először bemutatja, miben más az a világ, amelyet a Messiás-király irányít – s hogy mi a gond a jelennel. Aztán elmondja, mi vár a közeljövőben a büszke Júdára – s hogy mi okozta mindezt. Végül újra a távoli jövőre mutat.

Érdemes végigolvasni az egész részt, mert megmutatja, hol bukik el a mi boldogságunk. Rossz eszközöket választunk mi is. Könnyelműek vagyunk és elbizakodottak. Örömet várunk dolgoktól, amelyek olyanok, mint a gyökértelen sivatagi bokrok – a legkisebb szél felkapja és volt – nincs.

Te kitől/mitől várod a boldog jövőt?

Saját magadtól?

A körülötted élőktől?

A vakszerencsétől vagy a jósorsodtól?

Az elért sikerektől? A megszerzett javaktól?

Vajon rajtad tudna segíteni a Messiás-király?

Messiási küldetése anno az uralkodó királynak, a főpapnak, a prófétának, a nép szabadítójának volt. Ezekben a tisztségekben az a közös, hogy mind egy felkenetéssel kezdődött – vagyis a nép képviselője hivatalosan „kirendelte” Isten elhívott emberét a feladata ellátására.

Hogyan nézne ki az, ha a boldog jövődet veszélyeztető helyzetekben, a kezelhetetlennek tűnő problémáidban „felkennéd” Jézust a messiási király, közbenjáró, megvilágosító vagy szabadító szerepére?

Azt jelentené ez, hogy te nyugodtan hátradőlhetsz, és nincs tovább dolgod?

Talán arra is megoldás lenne ez, hogy elkerüld a könnyelműség és az elbizakodottság futóhomokját, és ezzel együtt a nemszeretem napokat?

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .