Bibliakinyitó imádság: Olvasmány: Jób 24 Tanulmány: Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik. Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik. Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának. Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek. Jób 24,2-5 |
|
Kedves TeSó, mai olvasmányunk telve van panasszal. Engedd, hogy Jób panaszáradatának segítségével a te panaszod is megtalálja a hangját Isten előtt! Segítségül néhány kérdés a kiemelt igeszakaszhoz, kérlek válaszolj rájuk átgondoltan és írásban:
|
|
Jób panaszáradata körülmos egy témát, mint a tenger dagálya egy világítótornyot, amely egy sziklára épült: Isten igazságossága. Hogyan lehet Isten igazságos, mikor az ártatlan szenved, és a bűnös prosperál? Jó kérdés. Maga Jób sem ad olyan választ, amilyenre számítanánk: visszakanyarodik a probléma forrásához. A probléma abszurd, ezért a megoldás is az: Isten igazságtalanságának látszatával szembesülve egyedül Isten igazságosságához fordulhatunk. Az 1940-es években a varsói gettóban történt az alábbi történet. A fogvatartott zsidók között egy nap titkos üzenet járt körbe: gyűljetek össze este a hatos barakkban! Az érintettek összegyűltek, majd amikor a legidősebb rabbi határozatképessé nyilvánította a gyűlést, megindult a tárgyalás, mégpedig a bírósági tárgyalás: a választott nép pere Istennel szemben. Mintha Jób könyve elevenedett volna meg a résztvevők szeme előtt: a kinevezett vádló vádolta Istent, mert engedte, hogy a választott népet fogságba vigyék. Engedte, hogy a bűnösök uralkodjanak, vért ontsanak. Engedte az árvák, özvegyek elnyomását. Engedte, hogy a szegényeket, nyomorultakat elnyomják. Jöttek a vádak, és a vádbeszéd végén lehetőséget kapott a kinevezett védőügyvéd is, hogy megvédje Istent. A beszédek végén az esküdtszék visszavonult, hogy tanácskozzon, majd visszatértek és a legidősebb rabbi, a gyűlés elnöke kihirdette az ítéletet: „Az esküdtszék döntése szerint az Úr – áldott legyen nagy neve – bűnös abban, hogy engedte népét eljutni eddig, illetve nem viselt gondot ránk.” A kijelentést hatalmas, mély csend követte. Majd valaki feltette a kérdést, ami mindenkit furdalt: „Mit tegyünk hát akkor?” A rabbi rögtön válaszolt: „Mit tehetünk? Imádkozzunk hozzá.” Isten igazságáról lehet beszélni, lehet vele kapcsolatban érvelni rendkívül terjedelmesen. Azonban egyetlen érv sem helyettesíti a személyes bizalmat, ami a látszólagos igazságtalanság ellenére Istenhez fordul. Áldásos ez a bizalom, mert sok alkalommal az, amit Isten igazságtalanságaként tapasztalunk meg, csak az emberi türelmetlenség spontán válasza a jelenlegi helyzetre. Milyen jó, hogy Isten tud várni – célja van azzal is, hogy Jóbot egész mélyre engedi a szenvedésben, célja van velünk, világunkkal is. Bízzunk ma az Ő jóságában, igazságában méginkább! |