Sinka István: Sötét esztendők
Csillag voltam előbb,
aztán gyermek lettem,
s gyertyaként a szívem
a tenyerembe vettem.
Sötét esztendőkben
úgy néztem a tájat
s Isten simogatta
gyönge kis gyertyámat.
Ment előttem farkas,
jött utánam bárány
– kastélyt vehettem vón
gyertyám fénye árán.
Kastélyt vehettem vón
nem vitt rá a lélek.
Végtelenből így is
végtelenbe érek. |