Ha elenyészik is

Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” Zsolt 73,26

prayer-candle

Ha elenyészik is testem és szívem … Uram, tudom, hogy elenyészik. Láttam már elmenni embereket. Fiatalokat és időseket egyaránt. Volt, aki készült rá; volt, akit váratlanul ért. Volt, aki mellett ott állt a család; volt, aki egyedül fogadta a halált. Volt, aki időskorban ment; volt, aki önkezével vetett véget az életének.

Uram, ma reggel nem értük szeretnék imádkozni. Tudom, ők már Nálad vannak. Arra kérlek, hadd érezzem, hogy velem vagy, míg el tudom engedni őket. Mutasd meg magad a sötétségben, Világ Világossága! Ha én tagadom is a halált, tagadom a Te jóságodat, Te ne tagadj meg engem! Uram, annyira összetör, amikor elvesztek valakit, még ha tudom, hogy van feltámadás és van örök élet. Olyan könnyen el tud enyészni a testem is, szívem is, reményem is, hitem is…

Elfogytak már a könnyeim is, Uram. A sebeim, amiket Te kötöztél be, nem véreznek már. De fájó az üresség a házban, és fájó az üresség itt belül. Úgy érzem, darabokra hullott az egykor szép, teljes életem, és ezek a darabok nem illeszkednek többé egymáshoz. Hiába próbálgatom összerakni, valami hiányzik. Valaki hiányzik és hiányozni is fog.

Az elején úgy hittem, nem velem történik mindez. Velem nem történhet meg. Aztán vádoltalak: elvetted, akit szerettem, nem szeretted őt, és engem sem szeretsz. Nem kellesz nekem, ha halált hozol. Te is csak ígéred az életet, aztán elveszed azt. Uram, nem tudom, hogyan, de lecsillapítottál és megnyugtattál.

prayer3

Nem azt kérem Tőled, hogy pótold a hiányt vagy adj felejtést. Annyit kérek, tartsd meg szeretetedben hiányos életemet. Te látod, hány lék van a hajómon, mégis tarts a víz színén, Uram. Állj mellém, mikor össze próbálom rakni a széthullott világot! Engedd, hogy építsek Rád! Szavadra, ígéretedre, szeretetedre. Engedd, hogy megnyugvást találjak Benned!

Köszönöm. Tudom, régen nem hallottad tőlem ezt a szót, mégis köszönöm. Köszönöm, hogy ott voltál, mikor semmit és senkit nem láttam a fájdalomtól, meghallgattál panaszosan, indulatosan is. Köszönöm, hogy építhetek Rád és örökségül hagyod nekem az örök életet. Köszönöm, hogy nekem ajándékoztad azt, akit elvesztettem és visszakaphatom Tőled egy napon. Köszönöm, hogy a testem és a szívem elenyészik, de én megmaradok Tebenned.

Ámen.

Laskoti Zoltán

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

Magamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!