Hivatásom: segítőtárs. Munkámat tekintve fiataloknak mutatok utat a világban, illetve hitoktatóknak segítek gyermeknyelvre fordítani a Bibliát. Ha gitárt adsz a kezembe, Isten trónjához segítem a szívedet. Kereshetsz, ha játékra van szükséged, ha nincs kivel teáznod, vagy ha hangosan szeretnél gondolkozni… Itt és most az a célom, hogy elindítsak pár gondolatfonalat, amit tovább lehet gombolyítani. Élj a lehetőséggel, és oszd meg velem, mire jutottál! Kíváncsi vagyok rád.
Van egy mondat, amit úgy is neveznek, hogy a Biblia dióhéjban. S mint ilyen, a legtöbben könyv nélkül tudjuk idézni: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16) A Bibliában több helyen olvashatunk…
Egy nap mindennek vége szakad. Elmúlik a világ és annak kívánsága is. Az első ég és az első föld elmúlik majd, és a tenger sem lesz többé. Isten letöröl minden könnyet a szemekről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert…
Észrevetted, hogy a karácsonyi időszak mennyivel hosszabb lett? Van, ahol már november elején elkezdenek dekorálni, és tavaly az utolsó kidobott karácsonyfát június közepén láttam. Vajon mi az, amihez ennyire ragaszkodik az emberiség, amit ennyire siettet, és ennyire nem akar elengedni? Ahány embert kérdeznénk, annyi véleményt kapnánk erről. És…
„Amikor azt érzem, hogy nem tudok segíteni…” Te hogyan fejeznéd be ezt a mondatot? Mi történik veled, benned, amikor egy számodra fontos ember szenved, vergődik, elakad, és te bármennyire szereted, nem vagy képes kiegyenesíteni a görbéket? Létezik erre egy nagyon képszerű kifejezésünk: „tehetetlenségre van kárhoztatva”. És valóban, ez…
Igen, tudom, a „Kellemes novembert!” köszöntés ugyanannyira értelmezhetetlen, mint hétfő hajnalban az, hogy „Jó reggelt!”. Fura ez a hónap. A gyümölcsillatú október és a mesés december közé valahogy beszorult ez a szürke, latyakos, ködös, orrtörölgetős, négy fal között ülős, nyomasztó november, amely minden ízében az elmúlásra emlékeztet. Valójában…
Épp csak megérkeztünk a táborba, amikor a munkatársaim kétségbe esve jöttek oda hozzám: baj van, két lány haza akar menni. Amint beléptem a szobába és belenéztem a lányok arcába, rögtön láttam, hogy itt felesleges minden érv. Tizenévesek voltak, de nem a bimbózó élet látszott rajtuk, hanem az ördög…
Láttad már a Szaturnuszt a saját szemeiddel? Nem képről vagy felvételről, hanem csillagászati távcsövön keresztül. Időbe telik, mire jó irányba kezd nézelődni az ember gyereke, de amikor megvan, leesik az álla. Az első gondolatom az volt anno, hogy ha ez ilyen csodaszép, akkor milyen lehet majd az Aranyváros?…
Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem dolgozni a mostani munkahelyemen, volt egy drága nő, aki megtanította nekem, hogy mi hogyan működik. A mai napig a fülemben cseng az egyik tanácsa: „Nem szabad elkeseredned, ha hibázol. Isten útjai néha a hibáinkon keresztül vezetnek.”. Maximalista emberként ez nem volt túl bátorító. De…
Néhány évvel ezelőtt az imacsapatunk egyik találkozóján azt a feladatot kaptuk, hogy mondjuk el, mit becsülünk a tőlünk balra ülő emberben. Amikor a társam elkezdett beszélni rólam, nagyon kíváncsi voltam, hogy ugyan mit tud majd mondani, hiszen alig ismer. Szó mi szó, nehézkesen indult neki, és elég banális…
Jubileumi heteimet élem épp az Úrral. Sokszor eszembe jutnak mostanában a kezdő lépések: az első hittantábor, a nagy döntés, az első munkatársképző, az ifink, az énekkarunk elindulása. Szívmelengető érzés felidézni ezeket, és nagyon hálás vagyok, hogy részem lehetett bennük. Ugyanakkor arra is tisztán emlékszem, hogy minden esetben volt…
