Hivatásom: segítőtárs. Munkámat tekintve fiataloknak mutatok utat a világban, illetve hitoktatóknak segítek gyermeknyelvre fordítani a Bibliát. Ha gitárt adsz a kezembe, Isten trónjához segítem a szívedet. Kereshetsz, ha játékra van szükséged, ha nincs kivel teáznod, vagy ha hangosan szeretnél gondolkozni… Itt és most az a célom, hogy elindítsak pár gondolatfonalat, amit tovább lehet gombolyítani. Élj a lehetőséggel, és oszd meg velem, mire jutottál! Kíváncsi vagyok rád.
Néhány évvel ezelőtt imasétára indultunk páran. Kettesével jártuk az utcákat, de nem egymással beszélgettünk közben, hanem Istennel. Figyeltük a mellettünk elhaladó emberek arcát, mozgását, testbeszédét, megpróbáltuk kitalálni, milyen élethelyzetben lehetnek most, és az Úr elé vittük őket. Meglepő volt szembesülni azzal, hogy mennyi meggyötört lélek jött elénk aznap……
Csak öt percet…− mondod, s megnyomod a távirányítót. És már magával is ragad a varázslatos világ. Olyan emberek történeteibe élheted bele magadat, akik sorsa nagyon különbözik a tiédtől. Amikor aztán jön a stáblista, te egy mély sóhajjal tudomásul veszed, hogy − sajnos vagy hála Istennek − vissza kell…
„Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” Mt 1, 23 Szenteste napja van, és ilyenkor mindig azon gondolkodom, mit is kellene éreznem. Nem a külsőségek…
„Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az ÚR maga mondja ezt. Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék…
(avagy egy ige alakváltásai) Szilveszterkor, mint már annyiszor, igei áldással indultunk neki az újesztendőnek. Ahogy hallgattam az elhangzó igéket felfedeztem, hogy bizonyos ritmust követnek. Aztán nálam megbomlott a mintázat, és elhangzott az a mondat, amit a leginkább nem akartam hallani: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem”…
Úgy tűnik, rácuppantam Francine Rivers írásaira. Korábban már írtam nektek a Megváltó szeretet című könyvéről, és szívem szerint nagyon tudom ajánlani Rendíthetetlenül c. könyvét is, a Kegyelem vonala sorozat Ruthról szóló kötetét. Amellett, hogy az írónő tényleg művészi módon tudja megmozgatni az ember lelkét és elméjét, Az utolsó…
(Gary Thomas: Sacred Pathway (Megszentelt utak) c. könyve nyomán) Egyedi az, ahogyan kinézel, amit érzel, amit gondolsz. A lelki életed sem működik sablonosan. Személyre szabott az az út, amely Istennel összeköt. Talán te is észrevetted már, hogy van, ami könnyen megy, van, ami nem. Vannak dolgok, amelyeket örömmel…
„Három hónapja elköltöztem otthonról – mondja a férfi, és a szemében tengernyi szomorúság. Aztán megrántja a vállát: – De hát komoly hívők is elválnak mostanában…” Nekem se kellene sokat gondolkodnom, hogy felsoroljak tíz tönkrement keresztyén házasságot a közelmúltból. Némelyiket sziklaszilárdnak hittem, példaként emlegettem. Persze, honnan is tudhatja más,…
Sokféle emberrel beszélek nap mint nap, de alapjában véve kétféle csoportba tudom tenni őket: aki örül az életnek, bizakodó, örömteli, felszabadult, és aki nem. Ha most megkérdezném, hogy a kettő közül melyik a hívő ember, nyilván kórusban jönne a válasz: az első! De az igazság az, hogy nagyon…
Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige. (Péld 25,11) Egyik férfiismerősöm egyszer azt kérdezte tőlem: miért van az, hogy a nők nem tudják befogni a szájukat? Amikor kérdően ránéztem, elmesélte, hogy este fáradtan esett haza, éhes volt, a feje zsongott a sokféle impulzustól, ami napközben érte.…
