Mintha Jézust várnám vacsorára. Ahogy elképzelem ezt, elönt valami belső harmónia, kellemes, meleg érzés. Megérkezne. Én már percekkel korábban izgulnék. Biztosan kétszer is kitakarítanék előtte, szépen elrendezném a szobát, vennék virágot is, meg gyümölcsöt, mert szerintem az olyan jól mutat az asztalon. Nagyon sokat töprengenék, hogy milyen virágot válasszak neki. Azért mégiscsak Ő az. Azt hiszem bazsarózsa és hortenzia lenne. Igen, az a kettő talán egy kis tulipánnal. Hangulatos fényt is varázsolnék – szeretem, ha meleg színekben úszik a szoba. S te jó ég, mennyit válogatnám, hogy milyen zene szóljon, amikor belép! Bele se merek gondolni, hogy hogyan küzdenék meg…

24. nap – December 24. https://www.youtube.com/watch?v=5Cfsst93Dlg „Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Moáb halántékát és Sét összes fiainak koponyáját” 4Móz 24, 17 A sötétség szűnni kezd már, és Isten fellebbenti a jövő fátylát egy Bálám nevű próféta előtt, aki enyhén fogalmazva is kérdéses szereplője az Ószövetségnek. Isten megengedi, hogy Bálám a távolban meglássa Valakinek a megszületését, akit csillaghoz és királyi pálcához hasonlít. Ilyen távolról mutatja meg Isten, hogy van Valaki, Akiben Ő megítéli a sötétséget és uralkodik felette. Bálám látja, hogy eljön ez a valaki, de még nem…

23. nap – December 23. Holnap szenteste. Lassan elkészülsz mindennel. Még az utolsó adag beiglit lázasan tolod be a sercegő sütőbe, egy-két porcicától megszabadítod a lakást… fa felállítva, hangulatos fények bekapcsolva, és jöhetnek is a szent napok. Készen vagy. De tényleg készen vagy? A lelked felkészült? Képes vagy-e kitárni a szíved annak a kisdednek, aki életed Megváltója akar lenni? Akarod-e egy percig is engedni, hogy a karácsonyi csoda magával ragadjon, hogy egy pillanatra kizökkenj a csillogó, kedves vagy épp fásult, melankolikus hangulatodból, és csak elmerülj az Isten szeretetében? Akarsz-e majd ott állni a fa alatt Istennel: csak te és Ő?…

22. nap – December 22. Advent van. Ettől a már-már közhelyszerű kijelentéstől vibrál szinte minden. Mi keresztények Krisztus születésének megünneplésére készülünk több-kevesebb sikerrel, az igazi advent jellegéről beszélünk, áhítattal gyújtjuk meg a gyertyákat a koszorún – várunk Valakire. Mindenki más is vár – valamire. Erről hunyorognak titokzatosan az utcák színes fényei, ezt dörömbölik a kirakatokban pöffeszkedő tárgyak, ezt süvöltik a munka előtt és után vásárolni rohanó pénztárca-alakok. Mindenki a maga módján vár, és olyan jó lenne beleolvadni ebbe a tömegbe. Olyan jó lenne boldogan, könnyű szívvel pötyögni, hogy: mindjárt itt a karácsony, de jó! Azonban az én szívem most nehéz…

21. nap – December 21. „Te pedig, aki imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.”  (Máté 6,6) Egyszer mondta nekem valaki, hogy „amilyen a kapcsolatod Istennel, olyan az emberekkel is”. Belegondolva, tényleg lehet némi közös a kettőben, és talán ez főként az egymásra szánt minőségi idő… Gyakran bár szeretnénk több időt tölteni a szeretteinkkel, a napi teendőink mégsem engedik ezt meg. Nem is arról van szó, hogy pusztán időt szánnunk nehéz valakire, hanem sokkal inkább az okoz gondot, hogy osztatlan figyelmet szenteljünk a másikra – pedig…

20. nap – December 20. https://www.youtube.com/watch?v=VSHVZDE9wck Közeleg az ünnep, amiről annyit beszélünk. Karácsony. Olykor attól félek, hogy a szavak zuhatagában eltűnik az igazi, kibeszélhetetlen csoda, amely az életet jelenti számomra, amire érdemes várni. Ezért ma takarékos leszek a szavakkal. Számomra a karácsony üzenetét idén Fodor Ákos foglalja össze, mindössze három sorban. Tesó, olvasd el ezt a verset újra és újra, és lásd meg: Valaki rád néz, keres téged, mert magára hagytad. fölkereslek, hogy ne kelljen rádöbbenned: magamra hagytál (Fodor Ákos) ← Vissza a naptárba

19. nap – December 19. Tegnap gyújtottuk meg az utolsó gyertyát az adventi koszorún. Azonban maradt még néhány napunk a készülődésre. A következő listával ellenőrizheted, hogy készen állsz-e a karácsonyra: 1) Ünnepi menü – minden alapanyagot beszereztél, a menüt megtervezted. Egy B-tervet is előkészítettél, ha odaégne a főmenü. De amíg a finomságokat készíted, ne felejtsd el táplálni a lelkedet! Mert nem lesz elég az étel, sem semmilyen finom falat, ha a lelkedben tátong az üresség. 2) Ajándékok – rendkívüli összpontosítással már egy hónapja folyamatosan azon kattogsz, kinek mit fogsz ajándékozni. Úgy érzed az ünnep felé közeledve, hogy mégis hiányzik valami…,…

18. nap – December 18. Milyen az én Adventem? Milyen kérdés ez?! Hogy lehet ezt feltenni?! Rohanok, teszem a dolgom, alig látszom ki a teendőkből és még ez is… az enyém most ilyen. Aztán elgondolkodom: valóban milyen az én adventem? Nyomást tesz rám, és még kisebbnek érzem magam, mert ilyenkor már karácsonyi hangulatban kellene úsznia a lakásnak és a szívemnek is? És ez most ki hibája? A munkámé, mert túl sok; a főnökömé, mert terhel; a családomé, mert nyaggatnak; az iskoláé, mert túl nehéz? Vagy az enyém, mert arra van időm, amire szánok? És itt egy újabb kérdés: szánok elég…

17. nap – December 17. Advent talán a leghosszabb keresztyén ünnepünk. Négy héten keresztül hallunk prédikációkat a várakozásról, a csendről, Krisztus második eljöveteléről, a felkészülésről. Négy hét hosszú idő, így elkerülhetetlen, hogy újra és újra ugyanazokkal a gondolatokkal és kérdésekkel találkozzunk. Újra és újra feléd szegeződik a kérdés: neked miről szól az advented? A fényekről, a díszekről, a vásárlásról, a sütés-főzésről? Vagy Jézusról, akit igazából ünnepelünk? Jogosak ezek a kérdések, és szükséges is emlékeztetnünk magunkat és egymást, hogy ne vesszünk el az ünnep külsőségeiben, megfeledkezve a lényegről. De most ehelyett inkább arról beszélnék, hogy az adventi külsőségek segíthetnek is a…

16. nap – December 16. Lehetőség. Minden nap egy lehetőség… Minden advent egy lehetőség… Minden karácsony lehetőség. Tegnap miközben őrült versenyt rohantam az idővel, eldöntöttem, hogy idén ez lesz a mottóm. Az idei karácsony lehetőség lesz, és én igyekszem igazán kihasználni, megélni. Nem egyszer előfordult már, hogy szentestéhez közeledve eltűnt a lélek a zakatoló órákból, percekből. Eltűnt a békesség, morcos hússütéssé, tésztagyúrássá alakult. Eltűnt a meghittség, és én csak úgy fáradtan belezuhantam az ünnepnapokba, feltöltődés helyett kevés levegő után kapkodva pihegtem. Az ünnepnapok gyors leteltével pedig tervezhettem újra, hogy majd jövőre másképp lesz. Csak azt felejtettem el, hogy jövőre már…

15. nap – December 15. Egy messzi ország nagy, nemes, gazdag királya élete végéhez közeledett. El kellett döntenie, hogy a három fia közül melyiknek adja az országát. Maga elé hívatta hát, és próba elé állította őket: töltsék színültig a palota báltermét pirkadattól éjfélig valamivel, akármivel. Akinek ez sikerül, az kapja meg a koronát és a királyságot. A legidősebb fiú azt gondolta ki, hogy mivel a környéken jó sok a homok, majd azzal tölti meg a termet. Száz szolga lapátolt, talicskázott vele, hordták pihenés nélkül a homokot, szakadatlan dolgoztak pirkadattól éjfélig, a terem azonban még csak félig sem telt meg. A…

14. nap – December 14. Azt hiszem, levettem a szemem a csillagról. Gáspár, Menyhért és Boldizsár is elfordította tekintetét kis időre, s úgy igyekeztek célba érni. Megannyi megtört női sikoly követte döntésüket – halott csecsemőiket siratták eszeveszett fájdalommal az anyák. Míg a csillagot figyelték, jól ment minden. Aztán közbe szólt a logika: hol kereshetnék a Királyok Királyát, ha nem a palotában? A csillag biztos kicsit jobbra húz – fárasztó dolog oly hosszú ideig égi jelként tündökölni. Vagy pont a palota felé mutat, csak nem jó szögből néztük eddig… Ki tudja, mi zavarta őket Heródes trónjához. Ami történt, megtörtént – az…