18. nap – December 18.

Milyen az én Adventem?

Milyen kérdés ez?! Hogy lehet ezt feltenni?! Rohanok, teszem a dolgom, alig látszom ki a teendőkből és még ez is… az enyém most ilyen.

Aztán elgondolkodom: valóban milyen az én adventem? Nyomást tesz rám, és még kisebbnek érzem magam, mert ilyenkor már karácsonyi hangulatban kellene úsznia a lakásnak és a szívemnek is? És ez most ki hibája? A munkámé, mert túl sok; a főnökömé, mert terhel; a családomé, mert nyaggatnak; az iskoláé, mert túl nehéz? Vagy az enyém, mert arra van időm, amire szánok? És itt egy újabb kérdés: szánok elég időt a Legfontosabbra? Vagy csak rohanok és engedem, hogy a felgyorsult 21. század magával ragadjon?

Miért futok ennyire? Mit jelent nekem advent? (csend)

Én hat évvel ezelőtt adtam át a szívemet Krisztusnak, és az életem gyökeresen megváltozott. Egy szeptemberi éjszakán az én szívemben is megszületett Jézus. Egy másfél éves várakozás előzte meg, az volt életem első igazi adventje – bár ezt csak utólag tudtam így értékelni. Azóta rajongásom és ragaszkodásom Hozzá egyre csak nőtt. Nem tudom és nem is akarom elfelejteni azt az örömöt, amit az azt követő első gyertyagyújtások jelentettek – amikor nemcsak az eszemmel tudtam, mi történt karácsonykor, hanem a szívemmel is. És megfordult a világ velem, szégyelltem magam, hogy mennyi éven keresztül csak a külsőségre figyeltem a Lényeg helyett. Mert akkor Betlehemben olyan csoda történt, ami azelőtt és azóta sem. Isten öltött testet egy kis gyermekben, a Magasságos, aki mindenki és minden felett van! Felfoghatatlan. A mai napig ilyen. Amikor erre gondolok, rájövök, hogy van Valaki, aki a legutolsó lenne abban, hogy felrója nekem a készületlenségemet, szégyenemet, a nyugtalanságomat. Ő pedig nem más, mint az az Úr és Király, akire várunk ebben az időszakban: Jézus Krisztus.

„Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa” (Jn 3,17)

Egy utolsó kérdést hadd tegyek fel Neked, kedves Olvasó: Te milyen Krisztust vársz most adventben?

A reménység és a szeretet Istene az, aki szeretné, hogy Benne elmerülve, Őt megismerve készüljünk ünnepi díszbe öltöztetni a szívünket és lelkünket. Szeretné, ha helyet készítenénk benne Valakinek, aki talán még sosem élt benne.

Bátorítalak: Krisztusra várni soha sem késő, mert Ő már régóta vár Rád!

Áldott Adventi Vasárnapot!

Zsadon Zsuzsa

← Vissza a naptárba