Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott Ézs 40,10 Van, ami nem változik. Tehetünk fogadalmakat, törekedhetünk teljes erőnkből arra, hogy másképp ünnepeljünk, de akármit is követünk el, minden éven leselkedik ránk az adventi tudathasadás. Egyszerre van jelen bennünk az ünnep – amitől békét és örömet, meghittséget és gyógyulást várunk –, illetve az az érzés, hogy ismét elrohant egy év felettünk, közben rohanva készülünk és készítünk, olykor-olykor kinyafogjuk magunkat Istennek, hogy nem érkezünk Rá figyelni, végül pedig hullafáradtan esünk be az ünnepbe. Azért nevezem ezt tudathasadásos állapotnak, mert ezek az egymást kizáró…

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10) Már egy ideje, hogy rátaláltam egy dalra, amelyhez időről időre visszatérek. Ahogy hallgatom, egyre erősebb bennem az érzés, hogy ennek a dalnak valóban gravitációja van. Mély érzések, élettapasztalatok vannak mögötte, és a megénekelt forma csak erősíti azt, hogy ez a dal egy hipnotikus alkotás, amely leköt és visszahúz magához. Hallgasd meg te is: Azért kötődök ehhez a dalhoz, mert egyszerre süt belőle az Istentől való függetlenedni akarás és a visszavágyódás abba az állapotba, amikor még tud az ember hinni és bízni Istenben. Kicsit utánanéztem a szövegnek és…

Ritkán történik meg, hogy Beregszász, ennél szűkebben véve pedig a beregszászi református közösség vendégül láthat egy világhírű írót. Nem is csoda tehát, hogy október 10-én zsúfolásig megtelt a beregszászi főiskola Átriuma: közel ötszázan voltak kíváncsiak Philip Yancey, amerikai keresztény író előadására. Blogunk kis csapatát ráadásul az a megtiszteltetés érte, hogy megszervezhettük a közönségtalálkozóval egybekötött alkalmat, és egy rövid időre vendégül láthattuk, személyesen megismerhettük sokunk példaképét. Manapság kevés hiteles ember van körülöttünk. A média eláraszt bennünket torz és hamis hírekkel, sőt egyértelműen bizonyítható hazugságokkal is. Talán nem túlzás azt mondanunk, hogy hitelességi válságban élünk. Erről beszélt a találkozón Dr. Herjeczky Kornél,…

Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt az Úr: Mondd meg Izráel fiainak, hogy vigyenek neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek nincs semmiféle fogyatékossága, és még nem volt rajta iga. (4Móz 19,2) Mit tanulhatunk egy tehéntől, amely szerencsétlenségére vörösnek született? Úgy gondolom, nagyon is sokat. Főleg azért, mert ebben a fejezetben a látszattal ellentétben nem csupán egy szarvasmarháról van szó, amelyet rendeltetésszerűen kellett elpusztítani, hogy aztán minden rendű és rangú tisztátalanságokból tisztuljanak a nép tagjai a maradványai által. A részletes felsorolások és utasítások mögött két téma húzódik, a tisztaság és tisztátalanság kérdésköre. Ahogy olvassuk a törvények végrehajtási utasításait, észrevehetjük, milyen nehéz…

Sok mindent tudok már, és valami azt súgja, hogy minden újabb tudásmag távolabb sodor a lényegtől. Mindent elemzek, és az agyam óhatatlanul is elméleteket gyárt, amik sajnos hajszálpontosak, logikusak: elhitetik velem, hogy már előre úgyis mindig tudom. Káros boszorkányság. Az imáim meg rendre üres csöndek. Abban reménykedem, hogy talán az Úr majd megérti szavak nélkül is. Olvas majd a visszafojtott érzésekben, és majd megteszi a szokásos csodáit. Mosom kezeimet, mondván: én valóban elengedtem a gyeplőt, rábíztam. S ha nem jön a csoda, legalább egyedül Őt okolhatom. Ezt is tudom előre. Rábíztam – milyen elegáns módja ez az önáltatásnak. Ha nagyon…

Szinte egyik napról a másikra váltunk ellenséggé. Pedig senkinek sem ártottunk. Éltünk, tanultunk, beszéltünk – magyarul – úgy, hogy senkit sem bántottunk, senkit sem akartunk megsérteni, senkitől sem akartunk elszakadni. Egyszerűen csak azt a viszonylagosan békés létet kívántuk tovább élvezni, amiben eddig is részünk volt. Csakhogy mostanában felkapott dolog lett ez a nemzetek közötti rivalizálás és felbőszült büszkeséggel egymásra rontás. Vastapssal fogadják a kihúzott mellű hazafiakat szerte a világban, akik újkori forradalmárokként, etnikai felsőbbrendűségük teljes tudatában hangoztatják szólamukat úgy, hogy önmaguk értékét a mások ellenében határozzák meg. A sárdobálás megkezdődik, a zászlók háborújában eldördülnek az első lövések, a gyermekkorunkból pedig…

Gyakran eszembe jutnak a különféle ifjúsági táborokban szerzett élmények közül azok, amelyekben a fiatalok értetlen tekintettel jöttek oda hozzánk, vezetőkhöz, és életük nehéz kérdéseivel bombáztak minket. Bűn-e a házasság előtti szex? Haragszik-e Isten, ha elmegyek diszkóba? Lefeküdtünk a párommal: akkor én már sohasem állhatok meg emelt fővel az Úr előtt? Elbuktam a keresztyénségben: vajon visszafogad még Isten? Az esetek többségében csak egyetlen választ vártak: igent vagy nemet. Csak semmi középút, az olyan feleletekkel pedig, melyekben nem tettünk határozott pontot a mondat végére, nehezen tudtak mit kezdeni. Aztán persze rájöttem, hogy ezek nem csak az ifjúsági táborok egy-egy hetére korlátozható tapasztalatok:…

A következő írás olvasásához javasoljuk feltenni a szarkazmus-szemüvegünket, ellenkező esetben az alábbi sorok alkalmasak a nyugalom megzavarására. C.S. Lewis sokak által ismert könyvében, a Csűrcsavar leveleiben végig az ördög, a gonosztevő szemszögéből olvashatunk örvendezésről az ember megvezethetősége felett, s arról, hogyan lehet a legkönnyebben csapdába csalni, mik azok a trükkök, amelyekre mindig vevő. A szerző így tart görbe tükröt elénk és vesz rá arra, hogy elgondolkodjunk, vajon mi is hajlamosak vagyunk-e ezekbe a hibákba esni. Valami hasonló fog itt is történni. A lent összegyűjtött, helytelen bibliahasználati módszerek némelyike sajnos saját tapasztalaton alapszik, másokat csak hírből, netes trolloktól ismerek, és vannak…

Nem emlékszem, hogy királylány akartam volna lenni… Kislányként arról ábrándoztam, hogy miniszterelnök leszek. Egy ilyen vezetőnek nincs olyan főnöke, aki akadályozná őt. Kizárólag az a feladata, hogy segítsen azoknak, akiknek rosszul megy a sora. Épp ezért úgy gondoltam, hogy rendkívül bölcs és tapasztalt ember lehet csak miniszterelnök, akit mindenki elfogad, akiben megbízik az egész nemzet. Amikor némileg bölcsebb és tapasztaltabb lettem, kicsit leeresztettem ezt a lécet, és szerettem volna ügyvéd lenni. Valaki, aki harcol a jó ügyért, megvédi az elesetteket és nem engedi, hogy a rossz győzzön. Eszembe sem jutott, hogy létezik az ügyvédnél vagy akár a miniszterelnöknél is sokkal…

Szállóigévé vált idézet a Bibliából, irodalmi alkotások is használták már – nem ártana néha nekünk is felidézni az „úgy szeresd felebarátodat, mint magadat” szavait. Most kissé rendhagyóan ennek a gondolatnak nem az első, hanem a második feléről szeretnék írni. Ha nem szeretem (helyesen) magam, akkor hogyan szerethetnék másokat jól? Sok idő eltelt az életemből, mire ezt felismertem. Azt hinnéd, ha valamivel, hát az önszeretettel nincs gondod, pedig mind a két véglet felé el lehet távolodni a harmóniát biztosító középút helyett. Önzés, egoizmus, a sor másik végén önmagunk alulértékelése, túlzott háttérbe szorítása. Mint általában a velünk kapcsolatos témákban, itt is hajlamosak…

A tavalyi közös posztunk után idei alkotói hétvégénken is összedugtuk a fejünket, hogy kifőzzünk nektek valami TeSó-sat. Ezúttal azokat a dolgokat gyűjtöttük össze, amiket többnyire nem csinálunk a templomban, illetve istentiszteleten, pedig lehet, hogy lenne értelmük. 1. RákészülésA „hecc kedvéért” időnként kipróbálhatnánk, milyen az, ha nem beesünk az istentiszteletre, hanem időben érkezünk, sőt, már otthon imában készülünk rá. 2. KapcsolatépítésHabár gyülekezeteinkben számtalanszor elhangzik, hogy az istentisztelet közösségi esemény, és testvérnek nevezzük egymást, a csúf valóság az, hogy a személyes kapcsolatok többnyire egy fejbiccentésben és egy semmitmondó áldás-békességben merülnek ki. Mennyivel többet jelenthetne, ha rászánnánk az időnket arra, hogy a szokottnál…

Ez az írás most valami olyasmiről fog szólni, amivel nem szívesen dicsekszik az ember – főleg mindig minden rendben van keresztényként nem. Arról, hogy az elmúlt időszakban – ne szépítsük években – hogyan játszottam kitartóan Isten dacos Jónásának szerepét. Hogyan szépítettem, magyaráztam ki és hazudtam időhiánynak azt a jó nagy adag bizalmatlanságot és haragot, ami bennem észrevétlenül feltornyosult és az ég felé mutatott. Jó sok ideig kerültem az Istent. Módszeresen és ügyesen – a blog szerkesztőségében dolgozva azért ravasznak kell lenni, hogy egy-egy mondat jól el ne találjon. Eleinte azzal magyaráztam a szünetet, hogy most nincs időm összetörni – mert…