“De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” (Ézs 30,18) Az a fajta ember vagyok, aki szeret egyből meglépni dolgokat. Gyorsan és hirtelen ugrok bele szinte mindenbe, hamar hozok döntést, hamar lelépek, hamar cselekszem.…

Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. (Rom 12:15) Hozzászólunk, kedvelünk, továbbadunk. Gratulálunk, együtt érzünk, részvétet nyilvánítunk. Nevetünk, meglepődünk, kacsintunk, mérgesek leszünk, visszamosolygunk… Az utóbbi időben az élet úgy alakult, hogy leginkább Facebookon örülünk és sírunk, és mi magunk is itt várjuk másoktól ezeket az együttérzéseket. Jól működik a…

“Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.” (Jel 1:3)   Amikor először olvastam ezt az Igét, egy lelkész volt a szemeim előtt, aki egy közösség előtt felolvas a Szentírásból. (Nem tudom,…

 „Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy zsákmányra talál.” (Zsolt 119, 162) Mikor elolvastam ezt a számomra eddig ismeretlen igerészt, bevallom elszégyelltem magam. Hát mikor örültem én úgy az Isten beszédének, mint a zsákmányomnak? No, nem a nemlétező vadászteljesítményemre gondolok, hanem azokra a pillanatokra, örömökre, mikor valami olyat találtam,…

„Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!” (Zsolt 65:5) Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor ebben a böjti időszakban elkezdtük a boldogság keresését. Embert próbáló feladat ez még abban az esetben is, ha van előttünk egy bibliai vezérfonál, amihez…

Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Zsolt 84:5) Gyerekkoromban minden este boldog lehettem. Lefekvés után anyukámmal ketten kinyitottuk a Spurgeont, elolvastuk, megbeszéltük, és mindketten imádkoztunk. Ő a maga módján, én meg, ahogy tudtam. Az Úr háza így minden este beköltözött a szobámba. És vele jött a boldogság…

Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. (Zsolt 31:8) Nyomorúság és öröm. Hm, érdekes ízkombináció. Savanyú uborka csokoládé szósszal. Nem épp erre vágytál a mai ebéd mellé, ugye? Biztosan nem mondok újat: Isten ismeri a lelket, tudja, mi zajlik ott belül, a lehúzott redőnyök mögött, ahová…

Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! (Préd 11:9) Mi az oka annak, hogy nem tudunk felhőtlenül örülni?      Carpe Diem életmód: most vagyok fiatal, most kell szabadjára engedni a hormonokat…

Egyre csak az jár a gondolataimban, hogy hová tűnt az öröm és a boldogság keresztyénségünkből. Miért van az, hogy keresztyénekkel beszélgetve (saját magam belső dialógusait is beleértve) legtöbbször nem az öröm, hanem éppen a boldogtalanság, keserűség, sanyarúság, elégedetlenség itatja át a szavakat, történeteket, mindennapi tapasztalásokról elmondottakat? Miért van…

Ül mellettem a tini lány, és arról beszél, hogy ő ezelőtt nagyon naiv volt, de ez megváltozott. Most már bölcsebb és tapasztaltabb, már nem vár semmi jót az élettől. „És jó neked ez a szemléletmód?”- kérdem tőle. „Persze, hogy jó”- feleli. „Ha a rosszra készülök, nem érhet csalódás.…