“Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved” (Péld 24,17)
Azt mondják, hogy a legszebb – vagy, ha úgy tetszik, legtisztább – öröm a káröröm. Sose szerettem ezt a szólást. Talán leginkább azért váltott ki bennem ellenérzést, mert kénytelen voltam belátni, hogy van benne igazság. Hiszen vizsgáljuk csak meg magunkat! Amikor annak örülünk, hogy felebarátunkkal jó dolog történt, nem üti-e fel legerősebb jóindulatunk mellett is fejét egyből némi irigység? Jó, nevezzük sóvárgásnak, ez a lényegen nem változtat: az emberi öröm sosem igazán tiszta, mindig keveredik hozzá valami más, valami földi is. Amikor Isten végtelen irgalmából néha pár pillanatig mégis önzetlenül tudunk örülni a másik sikerének, az valami különös előíze a mennynek, ami miatt még jobban vágyhatunk Haza.
Azonban a káröröm… Amikor a másik elesik, elbukik… Akkor aztán átszakad a fegyelmezett érzelmek gátja! Édes-keserű pokol, leghívebb tükrünk, emberi voltunk legkérlelhetetlenebb lenyomata. Úgy érezzük, egyfajta elégtételt kapunk, sőt, a másik baja pont a mi boldogságunk előmozdítása érdekében van. Mert nekünk ez jár. Milyen mélyen tudjuk magunkat szégyellni ezen érzések miatt, amikor elmúlik a kéj, és gonosz tekintetünket az Úr Jézus szelíd szemében látjuk visszatükröződni. Ugye, TeSó, Te is hajtottad már nagyon mélyre a fejed annak a nézésnek a súlya alatt?
Tovább megyek: kérted-e már az átokzsoltárokhoz hasonlóan, hogy ellenséged, akire vélt-valós bűne miatt haragszol, megbűnhődjön? Ugye, mennyi indulat remeg a harag, a megbántottság, a fájdalom mögött? Egy rossz szó, mozdulat, s mindent és mindenkit maga alá temethet a fröcsögő ár – és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy igazad van, hogy tényleg iszonyúan megbántottak, ártottak neked vagy az egész csupán félreértés.
Mai kihívásunk pont ezt a gyengeségünket veszi célba. Kérlek, gondolj ma ellensége(i)dre, és ha remegő ajkakkal is, de imádkozz érte! Átok helyett ma kérj áldást rá, bármennyire is tiltakozik ez ellen tested-lelked. Hiszem, hogy, ezzel új irányt vesz az életed, új áldások ajtaja nyílik számodra is, és hogy Isten mosolya, mellyel ebben a pillanatban rád tekint majd, sokszorosan kárpótol minden fájdalmadért.
Kocsis Julika