Visszatekintve az elmúlt évemre, nem lehetek eléggé hálás az életem áldásaiért, és azokért a dolgokért, amikre rámutatott a Szentlélek az életemben.
Kezdjük először is az imádsággal. Ó, mennyi bajból húzott ki az Isten, amikor őszintén, hittel megszólítottam Őt! „Uram nekem nem megy, tényleg nem megy… Nem tudom a szívem meggyógyítani. Most, amikor már mindenhogyan próbáltam, átadom neked” – kiáltottam, és ekkor jött a segítség! Persze nem rögtön egy csettintésre, akárcsak egy mesében, de jött úgy, ahogy nem számítottam rá.
Sok esetben meghallgattattak rég elmondott imádságaim, ilyenkor mindig megmosolyogtatott a tudat, hogy az Ő időzítése a legjobb. Természetesen olyan is volt, amikor kissé érthetetlen csavar által vezetett rá a Mindenható, hogy az a legfontosabb, bízzak Őbenne.
Egy másik lecke az volt, hogy megértettem, imádkozás után ki kell engednem a kezeim közül azokat a dolgokat, amikért nem vagyok felelős, amin nem tudok változtatni. Elcsépelten hangzik talán, de rengeteg aggodalomtól meg tud ez óvni.
Fülembe csengenek a szülőfalumban szolgáló lelkész szavai, amikor évekkel ezelőtt azt mondta, hogy a keresztyénség nem a tökéletességről szól. Lesznek és vannak is nehézségek az életemben. Amikor ezeket a sorokat írom, épp egy betegség közepén vagyok, talán már kilábalóban. Hatottak a gyógyszerek, nem kell újra az ügyeletre rohannom. Nem úgy indult az év, ahogy terveztem, de reménykedek, és emlékeztet a Szentlélek:
„Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted” (Jn 13,7).
Azt is tudom, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál!
Ha mégis csak egy igeszakaszt helyezhetek az olvasó szívére ebben az évben, az a következő:
„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok” (Ézs 43,18-19).
Induljunk ezzel az ígérettel neki az évnek, akkor, amikor egy emberként mindannyian várjuk a békét, személyes életünkben pedig talán a változást. Tekintsünk jövőnkre reményteljesen, az Ige fényében!
Dobán Vivien