Világunk tele van vágyakozással. Tárgyakra, élményekre, emberekre vágyunk, de minél több vággyal telik meg a szívünk, annál inkább érezzük a hiányt és az ürességet, amit nem tudnak betölteni vágyunk tárgyai. Minél többet habzsolunk a vágyakból, annál éhesebbek leszünk. Hosszú ajándéklistákat találunk ki, örömöt szeretnénk szerezni, mégis tele bevásárlótáskákkal is megpakolva úgy érezzük, kisemmizettek vagyunk.
Vágyaink rengeteg csalódással és keserűséggel tudnak megtölteni, észrevétlenül kirabolnak minket, ha Jézustól elszakadva éljük meg őket. Azonban van egy ősi, mindennél mélyebb vágy, amely újra és újra felbuzog az emberi lélekben, amelyet így fogalmaztak meg az őskeresztyének:
Jöjj, Uram Jézus! (Jel 22,20b)
Nem te vágyakoztál először Jézusra, Ő előbb vágyott rád. Szeretett volna helyet készíteni számodra az Ő országában, ezért emberré lett, szenvedett, meghalt és feltámadt, hogy Te örököstársa lehess. Azóta is vágyakozunk az Ő visszajövetelére és arra, hogy addig is szóljon hozzánk, vezessen, áldjon minket. Vágyakozásod nyisson ma ablakot előtted, ami arra a jövőre nyílik, amit Jézus tartogat neked. Vezessen vágyad a csendes, meghitt találkozáshoz a Királyok Királyával!
Laskoti Zoltán
