A csend nem feltétlenül hiány. A zenében a szünet, az irodalomban az elhallgatott gondolatok, a festészetben az üres terek különleges kifejező erővel bírnak. Aki folyamatosan zajjal veszi körül magát, aki mindig szalad, aki nem tud lecsendesülni, lenyugodni, az nem teljessé teszi az életét, hanem éppen ellenkezőleg: kiüresíti.
„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46,11)
Az adventi kavalkád, a vásárok zaja, a mindennapok rohanása nem arra irányul, hogy megtaláld az Urat, hanem hogy elveszítsd magadat.
A csend: barát. Segít meghallani Isten hangját, megismerni az akaratát, elfogadni a rád vonatkozó terveit. Keresd a csendet – találd meg benne az Urat!
„Boldogok, akik lenni is tudnak, nem csak tenni, mert megcsendül a csendjük,
és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.”
(Gyökössy Endre: A boldogmondások margójára; Almási Mihályné: Adventi csendben)
Olasz Tímea
