Számomra olyan mintha Jézus ezekkel az „Én vagyok…” igékkel szeretne jobban bemutatkozni nekünk, embereknek. Elmondani és megértetni velünk azt, milyen is Ő, mi a küldetése, a célja, és azt is, hogy ki akar lenni a mi életünkben. Tudja, kinek mennyi időre van szüksége. Tudja, mikor kell, hogy világosságként, jó pásztorként vagy mesterként mutatkozzon be neked.
A János evangéliumának 8. részének 12. verse így hangzik:
„Én vagyok a világ világossága…”
Világosság – mi jut eszedbe róla? Talán a Nap, a fény, egy gyertyaláng a sötét szobában, egy tábortűz az éjszakában vagy a hajnal első fényei? Nekem a reggelek. Behunyom a szemem és előttem van a gyönyörű napfelkelte. Úgy érzem, minden reggel egy csoda, amiben megtapasztalhatjuk, hogy a sötét éjszaka után ismét világosság lesz.
Sokszor éltem már meg milyen, amikor a Világ Világossága az iránytű az életemben, és milyen az, amikor hagyom, hogy a sötétség eluralkodjon a gondolataim felett.
A sötétség olyan alattomosan tudja átvenni az irányítást a gondolatainkban, hogy sokszor már csak későn vesszük észre a bajt, amit okozott. Kezdődhet ez úgy, hogy rosszul indul a reggeled, nem sikerült egy vizsga, úgy érzed cserbenhagytak, nem beszélsz meg egy konfliktust, és a listát sokáig folytathatnánk. Aztán a dolgok csak gyűlnek és gyűlnek, te pedig egyre inkább nem úgy tekintesz rájuk, hogy meg akarod oldani őket, hanem hagyod, hogy ott lógjanak a levegőben. Ezek mind a sötétséget táplálják a gondolataidban, a szívedben. A fény egyre csak fogyatkozik, ha ilyen érzéseket raktározol el magadban.
„Én vagyok a világ világossága…” Jézusnak ezt a kijelentését egy házasságtörő asszonnyal való találkozás előzi meg. Ebben a történetben olyan szépen előjön az, hogy mit jelent a világosság. A nőt a farizeusok elítélik, meg akarják kövezni, mert tetten érték. Jézus viszont közbelép és egy mondatával eloszlatja a tömeget: „Aki bűntelen közületek, az vesse rá az első követ.”.
Lassan, egymás után megy el mindenki, csak Jézus és az asszony maradnak. senki más nem tudott ott maradni, mert legbelül valószínűleg érezték, tudták, hogy velük is gond van.
Kedves Tesó, te hányszor akartad már megkövezni a házastársadat, a gyermekedet, a munkatársaidat, a barátodat, mert ő ilyen meg olyan. Közben pedig nem vetted észre, hogy lehet nemrég te is ugyanezeket tetted. Ahol megjelenik a világosság, ott fény derül a sötétségre. Jézus látta az összegyűlt tömeg és az asszony bűneit is, de a kettő között nagy volt a különbség. Az asszony összetörve és megbánva a tetteit ült ott. Jézus látta a sötétséget az életében, de azt is, hogy vágyik a szabadulásra, a megbocsátásra, a kegyelemre.
Olyan sokszor látjuk mi is a bajt, a bűnt az életünkben, és próbáljuk ideig óráig tartó dolgokkal elnyomni azt nyugtatva a lelkiismeretünket. Elhatározzuk, hogy mától jobb emberek, jobb anyák, jobb férjek vagy feleségek leszünk. Aztán ráébredünk, hogy az erőfeszítéseink hiábavalók voltak, nem változott sok minden. Ismét csalódunk magunkban, a sötétség pedig tovább terjed.
Egyedül Jézus tud olyan fényt gyújtani az életünkbe, ami bevilágítja a sötétséget. Olykor ez nagyon fájdalmas, nehéz és néha nagyon hosszú folyamat, de szükségünk van rá ahhoz, hogy a változás igazi legyen. Ő nem elítélni, annál inkább megszabadítani akar a bűneinktől, a sötétségből, ami körülvesz. Jézus még ma is vár. Várja, hogy beengedd Őt, a világosságot az életedbe. Ami nem azt jelenti, hogy ezentúl már csak ragyogni fogsz. Lesznek még nehéz helyzetek, megoldhatatlannak tűnő problémák, fájdalom, de ott lesz veled az igazi Világosság, aki erőt ad az ilyen helyzetekben.
Egy olyan történettel szeretném zárni, amit a saját bőrömön tapasztaltam meg. Mikor szembesültem vele, fájdalmat éreztem, aztán megértettem és hálás voltam.
Mi emberek általában szeretünk segíteni a másiknak, én is ilyen ember vagyok. A szívem szakad meg, ha árva gyerekeket látok, sajnálom a gyászolót, az elveszettet, a csalódott nőt, a depressziós fiatalt. Ösztönösen jön, hogy segíteni szeretnék neki, beszélgetni, meghallgatni, elhívni egy gyülekezeti alkalomra. Nemrégiben több ilyen emberrel hozott össze Isten, és én próbáltam így vagy úgy segíteni. Aztán telt múlt az idő és úgy tűnt, hogy a segítségem semmit nem ért, az erőfeszítésem ellenére nem történtek változások. Aztán egy előadáson hallottam egy mondatot, amire könnyek gyűltek a szemembe: „Nem tudsz a másik lelki állapotán segíteni, míg te magad sem vagy rendben. Először neked kell rendben lenned ahhoz, hogy másoknak segíteni tudj.”. Mikor felszínesen vizsgáljuk az életünket, észre sem vesszük, hogy a sötétség kezdi befészkelni magát. Így volt ez velem is. Megértettem, ha én világosságot szeretnék továbbadni, ahhoz az én életemben is fény kell hogy legyen, és ahhoz hogy a fény megmaradjon, táplálnom kell azt.
Biró Alexandra
