Az új év meg úgy egyáltalán az „új” gondolata nagyon kettős lehet bennünk. Egyik oldalról bizonyára látjuk a lehetőségeket, az előttünk álló örömöket, másik oldalról viszont ott van az, hogy mennyire hozzánőttünk már a régihez, és hogy az új nagyon gyakran ismeretlen terep számunkra. Ami pedig ismeretlen, az ijesztő is.
A Szentírásban különösen is közel áll hozzám néhány prófétának a könyve. Kamaszkoromban nagyon mozgatott az a gondolat, hogy hogy lehetnék jobb. Jobb keresztyén, jobb tanuló, jobb ember és hasonlók. És úgy gondoltam, hogy ha ehhez az szükséges, hogy az Isten teljesen lerombolja az életemet, azért, hogy valami teljesen újat kezdjen, akkor legyen az. Nyilván, 15-16 évesen másképp látja az ember az életét, mint felnőttként. Kamaszként láttam meg először azt, hogy mekkora ereje van az Isten hatalmába vetett hitnek. Még inkább pedig azt, hogy ez a hatalom képes teljesen új kezdetet adni. Ezt felnőttként már sokkal nehezebb elhinni, talán azért, mert láttuk akár a saját, akár a mások életében, hogy milyen nehéz változni és változtatni, és ezzel együtt újat kezdeni. Azért mesélem ezt el, mert ennek a mindent átható vágynak az emléke a változásra, az újra az oka annak, hogy ennyire szeretem Ézsaiás próféta könyvét. Rajta keresztül az Úr olyan új kezdetet hirdet, amiről a nép nem is álmodhatott volna. De az Isten képes arra, amire ők emberileg nem lennének azok.
“Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.” Ézs 65,17
Azt hiszem, minél idősebbek vagyunk, annál nehezebb hinni az újban. Hinni abban, hogy akár az életünkben, akár nagyobb távlatokban a világban megváltozhat valami. Vagy pontosabban abban nehéz hinni, hogy az új jobb lehet, mint ami eddig volt. És tudom, hogy ez gyakran a megfáradtságunkból fakad, ami valamilyen szinten érthető. De úgy gondolom, hogy éppen azért, mert a Mindenható az Istenünk, ezért hihetünk a változásban, hihetünk az újban, hihetünk abban, hogy ha kérjük, akkor Ő képes változást, újat hozni ott, ahol szükségünk van arra, hogy változzon valami.
Új? Új! De az Isten által lehet új ez az új. Vele a változás nemcsak ideig-óráig tartó újdonság lesz, hanem valóban megújulást, tartós változást hozó új. Mert nem az új év, vagy az új hónap, vagy az “új év, új én” jelszó hoz formálódást az életünkbe, hanem az Isten munkálkodása. Kérjük és higgyük ezt! Merjük azt elhinni, hogy az Isten, Aki képes volt annyi mindent megtenni eddig is értünk, Akinek a csodáiról az egész Szentírás beszél, Aki hajlandó volt velünk, és a saját népével is újat kezdeni, hajlandó megint csodát tenni! Higgyük el ezt! Éljük meg ezt! Örvendezzünk ebben! És adja az Úr, hogy meg is tapasztaljuk ezt!
Rózsa-Gönczy Anna