Ennek a mai írásnak sokáig nem volt témája. Meddőn kerestem, kutattam azt az adventi, karácsonyi alkotást, amely igazán megszólít engem, és rajtam keresztül szólhat hozzád is, kedves Olvasó. Így sodródott hozzám egészen közel Dsida Jenő Közeleg az emberfia című verse. Nekiálltam hát írni róla, így-úgy megcsípni belőle valamit, de szavaim csak hamisan kopogtak körülöttem. Próbáltam okos mondatokat hozzáfűzni, majd érzelmes értelmezést megfogalmazni – sorra kudarcot vallottam. Végül arra jutottam, hogy nem kellek én ide. Álljon itt a vers önmagában, és mondja el maga a költő azt, amit el kell mondania épp most, épp neked.
Dsida Jenő: Közeleg az emberfia
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ő az.
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petroleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog
az örök épitők acélos vidámsága.
Ő megmutatja minden vándornak az útat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet. Ő megmagyarázza
nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
Ő nem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma még sirunk,
mert a mosolygás nem én vagyok.
Ma még sötét
van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.
Szaniszló-Papp Adrien
