Bárcsak megláthatnám az életünkre vonatkozó tervedet. Bárcsak megérthetném az akaratodat. Az is elég lenne, ha csak egy pillanatra megvilágosodna előttem az az ösvény, ami még vár rám. Talán akkor látnám a közelgő magasságokat és reményre találnék bennük. S talán egyúttal látnám a közelgő mélységeket is – bár tudom jól, hogy erre még nem állok készen.
Te jobban tudod, mire van szükségem, mint én, ismered a gondolataimat, előre láttad kételyeimet. Ezért ígéretedet ültetted el a szívemben, most pedig ebben találok csak fénysugarat:
,,Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki.’’(5Móz 10,18)
Magamra ismerek igédben, bele burkolózom, benne erősödök. Szeretnék az ünnep közeledtével békességre találni a tébolygó gondolataimban. Menedékre találni a sebzettség elől. Vágyom elcsendesedni a tökéletlenségben, és Veled megélni a karácsonyt.
Tudom, hogy igéd sziklaszilárd talaj, ahol elcsukló lábaim is stabilan állhatnak. Tudom, hogy elhozod szívemben a békességet, és ígéreteddel kivezetsz a mélységekből. Hiszem, hogy oltalmad továbbra sem szűnik meg irányomban.
Ámen.
Böszörményi-Bálint Eszter
