Kedves férfitársam!
Először is hadd gratuláljak nektek. A pároddal nagy ajándékot kaptatok Istentől, amikor gyereket bízott a gondjaitokra („Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” Zsoltárok 127,3). Nagy ajándék… Igen, hát, nem is tudom… Az a 3000 gramm körüli kicsi ember, akit félsz megfogni, nehogy az erős karjaiddal valami kárt tegyél benne, igazából nem is olyan nagy. Sőt, egészen kicsi ajándék. De ahhoz képest, hogy milyen kicsi, óriási részt foglal el a lakásban. A hálószobába például kiságyat kellett beállítani (ha befért). Meg pelenkázót is. A fürdőbe saját kiskádat. A konyhában is lesz etetőszék. A nappaliban meg hempergő, bébikomp és kicsit később játékok mindenütt. Szóval, ahhoz képest, hogy milyen kicsi még a kis jövevény, rengeteg helyet foglal el a lakásotokban.
És rengeteg időtöket is lefoglalja. Semmi nem tud felkészíteni arra, hogy egyszer csak itt van valaki, akire 24 órában a hét, az év minden egyes napján figyelni kell, és folyamatosan gondoskodni kell róla. A kicsit nem érdekli, hogy nappal van vagy éjszaka. Ha éhes, szomjas vagy fáj neki valahol, ő azt jelzi, és elvárja, hogy azonnal foglalkozzatok vele. Biztosan észrevetted már, hogy egy gyerek születése megváltoztatja a család időbeosztását is. Akkor mentek aludni, ha ő elaludt, és felkeltek, ha felébred. A családi programok szépen lassan a gyerek életritmusához igazodnak. („Mikor megyünk vásárolni? Majd, ha a kicsi kialudta magát!”) Ahhoz képest, hogy milyen kicsi, tényleg ki tudja tölteni minden perceteket aggódással és örömmel, gondoskodással és mosollyal.
Férfiként sokan nehezen éljük meg azt, hogy a gyermek lesz a társunk figyelmének a középpontja, és nem mi. Eddig ketten voltunk, és a párunk azt kereste, hogy mitől leszünk mi boldogok, de ebből a figyelemből már jóval kisebb rész jut ránk, hiszen ott van a kis jövevény, aki sírva követeli, hogy most épp vele foglalkozzanak. Az anya-gyerek kapcsolat csodáját gyakran az oldalvonalról szemlélik a fiatal apukák. Keveset beszélünk erről, de legbelül az újdonsült apában egyfajta féltékenység érzés van a gyereke iránt. „Bezzeg rá van ideje, energiája a feleségemnek. De ahhoz, hogy velem legyen egy kicsit, újra túl fáradt.”
Kedves apuka, ha te is hasonló dolgokat élsz át, ne aggódj: nem vagy egyedül, és nem tart örökké ez a helyzet. Négygyermekes apukaként hadd mondjam el neked, hogy idővel változnak a dolgok. És ahogy a rátok bízott kicsi csoda növekszik, úgy változtok ti is, és úgy lesz a helyzet is egyre jobb. Az éjszakázás és a 24 órás felügyelet csak pár hónapig tart, utána általában beáll a gyerek (és a család) napi ritmusa. Ahogy cseperedik a gyermeketek és megtanul majd ülni, kúszni, járni, egyre többet fedez fel a világból. Már nem csak anyára támaszkodik, hanem rád is, sőt egyre többször eljátszik egyedül is. Csak pár hónapot kell kibírni, és aztán könnyebb lesz. Tényleg. Saját tapasztalatból írom ezt. Pár hét, hónap múlva kevésbé lesz fáradt a párod is. És ahogy telik az idő, egyre inkább tudsz majd te is foglalkozni a kicsivel. Nemhogy nem szorulsz ki az anya–gyerek kapcsolatból, de még inkább a család oszlopává válsz.
És addig? Mit csinálj abban a pár nehéz hétben, hónapban? Próbáld meg egy kicsit nem a saját jogaidat követelni. Adj időt magatoknak, hogy alkalmazkodjatok az új helyzethez. Szemléld örömmel azt a kis csodát, aki belőled és a feleségedből lett, és bizony napról napra okosabb, ügyesebb. Örülj annak, aki továbbviszi az élet fonalát, és akit te nevelhetsz emberré. És próbálj minél több időt a gyerekeddel tölteni, hogy a kettőtök közötti kapocs már egészen kicsi korában megszilárduljon.
Ezekben az első hetekben, hónapokban csodálkozz rá a feleségedre ebben az új szerepben. Hogy az a nő, akit szeretsz, hogyan változik meg és válik ösztönösen édesanyává szinte egyik napról a másikra. Nézd meg, milyen önfeláldozásra képes, hogy tud lemondani, ha kell. Mondd el a párodnak, hogy milyen büszke vagy Rá, és hogy milyen jól neveli a gyereketeket! Hidd el, neki is szüksége van a megerősítésre, hiszen ő is először van ebben az élethelyzetben. És segíts a párodnak, amiben csak lehet. Most ez a legtöbb, amit tehetsz. Ha át tudod venni a kicsit akár egy fél órára este, hogy a társad pihenjen vagy utolérje magát a házimunkában, az óriási segítség és erősíti a kettőtök között lévő kapcsolatot is. A gyerek nem csak az anyukára tartozik, hanem éppúgy a tiéd is!
És végül: ebben a pár nehéz hónapban figyeld meg, hogy alakulsz át te magad. Az apa szerepe neked is új. Figyeld meg, hogy a felelősségérzet, az önzetlenség és önfeláldozás újabb dimenziói nyílnak meg benned. Szemléld ezt a változást hálás szívvel, mert ezeket is Isten végzi el benned! Nemcsak te neveled a gyerekedet, de a gyerek által Isten nevel, formál téged is.
Hadd zárjam egy viccel.
Újdonsült apuka telefonál be a háziorvosnak:
– Doktor úr, nemrég született gyerekünk, és azt szeretném megkérdezni, hogy mikor lesz az életünk megint olyan, mint azelőtt volt?
Az orvos válasza:
– Hát, szerintem, ha a gyerek 18 éves lesz és elköltözik otthonról.
Nos, szerintem az orvosnak nem volt igaza. Ha a gyerek 18 éves lesz és elköltözik otthonról, akkor is megmarad a gyerekért való aggódás, féltés és szeretet. Az életetek soha nem lesz olyan, mint azelőtt volt, viszont a tapasztalatom szerint az életetek jobb lesz családként. A szeretet, önfeláldozás, öröm és fájdalom olyan mélységeit tapasztaljátok meg majd így együtt, amiről eddig nem is gondoltátok, hogy létezik.
Kedves férfitársam, türelemmel és szeretettel vágj neki ennek az új útnak. Kívánok a családotoknak áldott növekedést, elmélyülést és a közös úthoz sok örömet!
Kacsó Géza