„Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!” (Lk 12,7)
Talán furcsa, de ezt az igerészt korábban soha nem úgy értelmeztem, hogy Isten az értékességünket akarja általa hangsúlyozni. Valahogy a szemeim nem azt látták meg, hogy sokkal értékesebbek vagyunk, hanem az volt az első benyomásom, hogy Isten verebekhez hasonlít bennünket. Miért pont verebek? – gondoltam. Nem valami nemesebb, magasztosabb teremtményt lett volna célszerűbb felhozni, ha az értékességünkről szeretett volna minket meggyőzni?
Azt hiszem, sokunkra jellemző ez a szemléletmód. Rendkívüli hiánylátással rendelkezünk, és gyakran észre sem vesszük, hogy mindenre – még Isten szavára és önmagunkra is ezen keresztül tekintünk. Én gyakran esek abba a hibába, hogy azt gondolom, többnek kell lennem, mint amennyi jelenleg vagyok. Jobb feleség, jobb anya, jobb barát, és tökéletesebb követője Istennek. És egyébként bizonyos értelemben ez valóban így is van, hiszen az tesz jobb emberré, ha van bennünk egészséges törekvés arra, hogy naponta tegyünk is érte. De azt gondolom, nem helyénvaló, ha a vágyott önmagunk miatt leértékeljük azt, akik a jelenben vagyunk.
Nem vagyunk tökéletesek, de ez nem jelenti azt, hogy értékesek sem vagyunk Isten számára. Szeretete kitölti a hiányt, amelyet mi magunkban és minden másban látunk, és Ő tökéletlenül is értékesebbnek tart minket sok verébnél. Oly mértékben, hogy még a hajunk szálai is számon vannak tartva. És itt a lényeg. Hányan vagyunk ilyen gondossággal önmagunk, vagy bárki más iránt? Szinte felfoghatatlan, hogyan lehetünk Isten számára ennyire fontosak!
Valaki egyszer azt mondta: „Ha látnád, milyennek szánt téged Isten, felkelnél, és már nem lennél ugyanaz.” „Felkelni” abból a helytelen látásmódból, amelyen keresztül hosszú évek óta tekintünk önmagunkra, a világra és Istenre is, sokszor fájdalmasan nehéz, de lehetséges. Imádkoznunk kell azért, hogy Isten adja meg a kellő erőt ahhoz, hogy képesek legyünk változtatni a gondolkodásunkon és a beidegződéseinken.
Nemrég olvastam Sean Covey fiataloknak szóló könyvében egy részt a paradigmáinkról, azaz a szemléletünkről, arról, ahogyan önmagunkat, másokat, és a világot látjuk. Volt benne egy rövidke történet, amely egészen más megvilágításba helyezte számomra azt, ahogyan a jelenemről gondolkodom. A történet egy Kristi nevű tizenévesről szólt, aki a hegyek iránti rajongását azzal indokolta, hogy egy napon, amikor elment a szemészéhez, meglepetésére kiderült: a látása sokkal-sokkal rosszabb, mint azt gondolta. Miután feltette új kontaktlencséit, rájött, hogy a hegyek, a fák, sőt még az útjelző táblák is sokkal több részletet rejtenek, mint amennyit valaha is képzelt. Szó szerint idézve őt: „Nem tudtam, milyen rossz a szemem egészen addig, amíg át nem éltem, hogy ilyen jó is tud lenni.”
Mi csak azt látjuk, amilyenek most, a jelenben vagyunk, egyedül Isten képes a bennünk rejlő lehetőségeinken keresztül látni minket. Ő a mi lelki szemészünk, aki szembesíteni tud azzal, mennyire pontatlan és korlátozott a látásunk bizonyos területeken. Ő az, aki képes felnyitni a szemünket arra a megannyi apró, csodálatos részletre, amelyektől a dolgok igen jók is tudnak lenni, és amelyek Nélküle örökre rejtve maradnának előttünk.
Dolenai-Balogh Beáta
1 Hozzászólás
„Rendkívüli hiánylátással rendelkezünk” Szép és igaz gondolat.A gyerekeinkre is így nézünk,a hiányosságukat látjuk (sokszor) és nem az értéküket.
„önmagunkra is ezen keresztül tekintünk” Így van,ezért írom mindig,hogy először magunkkal kell foglalkoznunk,mi vagyunk a legfontosabbak,mert minden cselekedetünk,gondolatunk magunkból indul ki.Jó lenne ezt végre felismerni.Ám ez nem azt jelenti,hogy Isten helyére magamat teszem, hanem azt,hogy én vagyok az első,hisz nem is lehet más. Ezt nagyon nem értik,mert tekintély elvűség elvakít bennünket és muszáj Istennek az első helyen lennie. De egyszerűen nem lehet Ő az első,aki ezt be meri vallani,közelebb került hozzá.
„gyakran esek abba a hibába, hogy azt gondolom, többnek kell lennem, mint amennyi jelenleg vagyok” Ez nem hiba,megszületésünk óta fejlődünk és többek vagyunk,a baj az,hogy hiányzik ebből a fejlődésből a bölcsesség amit a bennünk lévő mágus hordoz.. Sokakban a király is elég gyenge de mágus nélkül,bolyongás van,ész nélkül.
„a vágyott önmagunk miatt leértékeljük azt, akik a jelenben vagyunk” Valóban nem kell leértékelni,de a helyén tudni kellene kezelni.
Ne legyünk gőgösök és nagyképűek sem önzők. Isten teremtményei vagyunk ebben az univerzumban,és Istennek minden teremtménye fontos. Az más kérdés,hogy nekünk nem fontos egy covid vírus,sőt. De mindig azt hajtogatjátok,hogy Isten tudta nélkül egy hajunk szála sem görbül meg.Nos,akkor ezt kössétek össze a vírussal és látjátok,hogy nem mindent Isten irányít,vannak törvények amik néha az ember ellen vannak.Ez nem jelenti,hogy nincs Isten,azt jelenti,hogy nem mindent Isten irányít.
„Ő tökéletlenül is értékesebbnek tart minket sok verébnél” Ez egy hasonlat,korabeli észjárású ebereknek. Ezért kell néha nem komolyan venni a Bibliát,mert te a mai világban élsz,ráadásul Magyarországon.
„Szinte felfoghatatlan, hogyan lehetünk Isten számára ennyire fontosak!” Nem értem! Ez mért felfoghatatlan? Sajnos azonban annyira túlzásba esünk e gondolat miatt,hogy minden másról megfeledkezünk és kivételesnek tartjuk magunkat. Jegyezd meg:Istennek minden fontos és nincs fontosabb a fontosaknál!! (ugye érted??)
Igazad van,hihetetlenül rosszul tekintünk Istenre. Siralmas és szégyenletes. Nem tartjuk érett személyiségnek,megbízhatónak és szeretőnek. Csak a szavain hordozzák néha ezt,de az érzelmeink megmondják az igazságot,lenézzük és butának tartjuk Istent. Fel ne húzd magad,az emberről beszéltem,Isten csodálatos!
„Imádkoznunk kell azért, hogy Isten adja meg a kellő erőt ” A példa máris itt van. Nem magunknak mondjuk,hogy hé,jó lesz fejlődnöd,okosodnod,jobbá lenned,figyelj és tanulj.