Ebben a böjti időszakban mindennap azt boncolgatjuk az igék fényében, hogy kik is vagyunk valójában Krisztusban. A személyiségem egy-egy darabját naponta más megvilágításban láthatom. Az elmúlt hetekben olvashattam az identitásomról mint szántóföldről, mint Isten templomáról, mint szabad és értékes emberről. Ha azonban felteszem magamnak kérdést, hogy ki vagyok én a mindennapokban, az elsők között ez a válasz fogalmazódik meg bennem: társ vagyok.

Ez a kifejezés a Bibliában többször is előfordul, és szinte minden alkalommal más-más élethelyzettel van összefüggésben. Mégis a legelső, amivel párhuzamba tudom vonni a társ szót, az a házasság. Habár nem a szerelemről szeretnék írni, mégse tudom tárgyilagosan, a rózsaszín felhőcske nélkül megközelíteni a házastárs témáját. Hiszen aki szívből szereti a társát, az mindig szebbnek, többnek, szeretetreméltóbbnak fogja látni őt másoknál. A szeretet szemüvegén keresztül nem csupán nézem a másikat, hanem meglátom őt az erősségei fényében. Ez nem torzítás – inkább tisztánlátás. Amikor a társak meglátják egymásban a rejtett értékeket, az valamiféle önbeteljesítő jóslatként hat: szép lassan hátra hagyják az árnyékaikat, és a fényük kezd el növekedni.

,,A jó házasság Isten ajándéka” – hallottuk egy hónapja a házasság hete alkalmából. Valóban így van: a jó szövetségben a házastársak emelik egymást. De nem ez az egyetlen, ahol a társamat szeretetben emelhetem fel. Társa lehetek a barátomnak, a kollégámnak, az édesanyámnak, vagy annak az ismeretlen bajba jutottnak, aki esetében az együttérzés indít szövetségre. Amint kapcsolódok valakihez, osztozok vele a terhek, a fájdalmak és az örömök cipelésében. Nem véletlenül említ tehát több különböző élethelyzetet a Biblia ennek bemutatására:

 „Biztosak vagyunk benne, hogy mivel társaink vagytok szenvedéseinkben, társaink lesztek a vigasztalásunkban is.” (2Kor 1,7)

„Mint Isten munkatársai, kérünk és biztatunk benneteket, úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét!” (2Kor 6,1)

„Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrődőkről, mint a kik magatok is testben vagytok.” (Zsid 13,3)

 „Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” (Róm 8,17)

„Ezért most már ti sem vagytok többé idegenek, akik a nem zsidó népek közül jöttetek. Polgártársai lettetek Isten népének, és tagjai Isten nagy családjának.” (Ef 2,19)

Az életünk lételeme a kapcsolódás, vágyunk a bensőséges szövetségre. Többször megtapasztaltuk már ezt az anyai gondoskodásban, egy őszinte barátságban vagy a házasságban. Ahhoz, hogy igazi társsá lehessünk, meg kell tanulnunk elsajátítani azt a bizonyos „szerelmes látásmódot”, amikor a másik felet nem a hibái ellenére, hanem azokkal együtt szeretem. Erre pedig az igazi példa az, ahogyan Isten lát bennünket Krisztusban – bűntelennek.

Böszörményi-Bálint Eszter

1 Hozzászólás

  1. Filipánics Tibor

    “Ha azonban felteszem magamnak kérdést, hogy ki vagyok én a mindennapokban” Nagyon jó kérdés! Ugye megvizsgáltad magad a lelki sérüléseid kapcsán is.Mert nagyon nagy részt azok vagyunk amilyennek a sérüléseink engednek bennünket.Sérüléseinken át látjuk a világot,cselekszünk és ami itt a lényeg,hogy hiszünk Istenben. Ha szerencsénk van,akkor ezeket a sérüléseket tapasztaljuk de ritkán tudatosodik bennünk,hogy mivel van dolgunk. Ezek a sérülések nagyon befolyásolják istenképzetünket,a tiéd is és a barátnődét is,ezért nem ugyanaz az istenkép mindenkinél.
    “A szeretet szemüvegén keresztül nem csupán nézem a másikat, hanem meglátom őt az erősségei fényében.” Nagyon szép kép! Rengeteg szemüveg van,nagyon jó,hogy leírtad ezt. Visszatérve Istenhez,Jézushoz,Bibliához és a legfontosabbhoz:magadhoz,ugyan ilyen (torzító) szemüvegen vizsgálod őket,amit egyáltalán nem lehet kikerülni. A baj akkor van,mikor a szemüveged(tehát amit látsz rajta) ellened fordul. Ilyenkor kell alaposan megvizsgálni magad és változtatni,ha képes vagy rá.
    “Ez nem torzítás – inkább tisztánlátás.” Valóban annak tűnik,de mégsem az. Egy szemüveg mindig torzít,ezzel együtt kell élni. Olyan ez,mint önmagunkat a mennyországban tökéletesnek látni.lehetetlen,mert nem tudod mi a tökéletes,azaz nem láthatod magad úgy.
    ,,A jó házasság Isten ajándéka” A jó házasság inkább magunkon múlik,mi tehetünk a legtöbbet érte és mi is tudjuk tönkre tenni.Ebbe a házasságba beengedhetjük Istent de Isten nem avatkozik bele a magán ügyeidbe. Honnan tudom? Nézd meg a küldötted élőket,ahol működik és ahol nem működik a kapcsolat. Nem Istentől működik(vagy nem m.) hanem az emberek hozzáállásától.Lehet ez akár olyan is,hogy Isten azt mondta nem hazudj és te nem hazudsz,de ha ateista lennél és felismernéd,hogy hazudni helytelen,ugyan az.,azaz rajtad múlik,Isten csak egy külső megerősítés a hívőknek,a többiek csak látják,hogy rossz.
    Ugye mennyire szüksége van némely embernek a külső példára,megerősítésre,motivációra,áthárításra.

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .