„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?” (1Kor 3,16)

Emberek között járva-kelve, szemlélve ezt a mai nyüzsgő, gyors, pezsgő világot és benne az embert néha az az érzésem támad, hogy sokszor nem is tudjuk, hogy kik is vagyunk mi valójában. Nem tudjátok? – kérdezi a Szentírás igéin keresztül az Isten tőlünk. Nem tudjátok, hogy igazából kik is vagytok? Nem tudjátok, hogy magasabb rendű életre vagytok elválasztva? Nem csupán arra, hogy éljetek és létezzetek, és ezt egyre magasabb színvonalon, egyre jobb körülmények között tegyétek. Az emberi életnek küldetése van. Mégpedig nem is akármilyen.

„…ti Isten temploma vagytok…” Gondolkodj el ezen, kedves Olvasó! Az életed küldetése az, hogy megmutasd: az ember léte nem pusztán evés és ivás, nem létfenntartás, hanem Istennek a hordozása, az Ő fényének és dicsőségének a kiárasztása erre a világra, az Úr meglétének a hirdetése. És ha a mindenható Isten nagyságának, szentségének és hatalmának a jelzőfényei vagyunk ebben a világban, akkor ennek megfelelően kell az életünket is berendeznünk. Az Isten templomába nem lehet értéktelen dolgokat behurcolni, nem lehet szentségtelen dolgokkal telehordani, mert akkor az életed épülete egy istállóhoz fog egyre jobban hasonlítani.

Isten megannyi csodálatos, értékes, maradandó és áldást hordozó ajándékát lehetne életed templomába bevinni a sok bóvli, hamisítvány és értéktelen dolog helyett. Olyan szomorú azt látni, hogy milyen sokan meg sem nézik, mit engednek be ebbe az élettemplomba. Pedig lehetne válogatni, az értékeset keresni, az isteni jóval megtölteni. Keressük tehát azt, ami „onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak 1,17).

Meglátod annak a gazdagságát, amit ez a drága változás hozhat az életedbe. Ámen.

Tóth László

(Megjelent a Kárpátaljalap.net weboldalon.)

1 Hozzászólás

  1. Filipánics Tibor

    Ez tömény spiritualitás volt! Hiányzik az ellensúly. Én mit tennék ellensúlynak.Ellensúly az,amitől a dolgok egyensúlyban maradnak,tehát. Ha Isten lelke bennem lakik,akkor nekem szabad döntésem van eldönteni,hogy mi a jó és a rossz,felhasználva Isten lelkét. A baj az,hogy Isten lelke elég finoman szól hozzám,nem parancsolóan és nem kérve. Ő csak bennünk van és szeretne részünk lenni. Ahhoz,hogy el tudjam dönteni,hogy mi élet igenlő és mi akadályoz,nagyon mélyre kell ásnom az önismeretben. Nagyon sok minden befolyásol engem. Szüleim,tanáraim,papjaim és a Biblia is.Ezek szépen észrevétlenül átveszik a hatalmat felettem és azt a látszatot keltik,hogy önálló vagyok,pedig nem. Azt akarom mondani,hogy mielőtt elképzeljük Istent,nem árt,ha végig gondoljuk,hogy mért néz ki ahogy elképzelem. Mi haszna származik ebből nekem? Sajnos,sokszor inkább árt,mint használ.
    “És ha a mindenható Isten nagyságának, szentségének és hatalmának a jelzőfényei vagyunk ebben a világban” Ha azok lennénk,akkor Isten nem érné meg a Jézusi kort sem. Tudom,kevesen gyilkosok,de a gondolatokkal is lehet hatalmas károkat okozni. Ilyen,mikor azt hisszük Isten nagyságát el kell ismernünk,sőt dicsőítenünk kell. Mért? Isten földi uralkodó.akinek számít a dicsőség? Egyedül Ő képes teljes pompában látni magát,aki viszont látja és tudatában van magával,neki minek a dicsőítés? Jobban járunk,ha magunkra figyelünk és önvizsgálatot tartunk.Ezzel nem kerültem meg istent,mert Ő megkerülhetetlen,ezzel csak odafigyelek magamra. Összefoglalva:ha Isten temploma akarsz lenni,figyelj magadra jobban és figyelj másokra is. Tedd széppé az életedet és másokét is. Ne istent tedd előtérbe hanem magadat és másokat. Ugyanis Isten mindenkiben ott van,tehát ha figyelsz magadra és másokra,figyelsz Istenre. Fordítva is működik, de csak azoknak akik amúgy is jók,a többiek pedig csak játsszák a színjátékot.

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .