Az apró kedvességek értéke felbecsülhetetlen. Egy bátorító szó, egy elismerő megjegyzés, egy váratlan szívesség vagy egy aprócska ajándék mindenki szívét megmelengeti. Hadd kerüljön ezek közé – így karácsony közeledtével – a közkedvelt karácsonyi ízek ajándékozása is.
Sok családban készülnek linzerek, mézeskalácsok, bejglik az adventi időszakban. Sőt, a karácsony már-már elképzelhetetlen narancsos, fahéjas ízek nélkül. Nagy öröm, amikor az odaadó munkánknak meglesz a gyümölcse. Ilyenkor jókedvűen kóstoljuk, kínáljuk, sőt néha ajándékozzuk is a finomságokat. Bárcsak hagyománnyá lenne ez utóbbi!
Ilyen apróságokkal, kedves kis gesztusokkal fejezzük ki, hogy nem csak a házunkat öltöztetjük ünneplőbe, hanem a szívünket is. Nem csupán a spájzunk bővelkedik ínyencségekben, hanem a lelkünk is gazdag. Érezzük meg a túlságosan elcsépelt közhely igazi örömét: jobb adni, mint kapni.
Az ajándékok néha elterelik a figyelmet a lényegről. Pedig a karácsony nem az ajándékozás ünnepe, hanem az ajándékozó Istené, aki a Fiát adta értünk. Ez tőle több volt egy kedves gesztusnál, de mi az ő szeretetét akár kedves gesztusokban is tovább adhatjuk. Rengeteg módja van ennek: például egy doboz sütemény ajándékozása a karácsony előtti héten a munkahelyünkön, az iskolánkban, a tágabb családi körben. Ne mondjuk azt, hogy ez csak apróság, ilyet mindenki tud otthon. Ugyan hogyan mutathatnánk az ajándékozó Istenre, ha mi soha nem ajándékozunk semmit?
Keresztyén Eszter