De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! (János 12,27/b)
Illatos, foszló kalács a polcon. Zamatos italok a pincében. Dísztelenül ácsorgó fenyő a garázsban. Félkész ételek a konyhában…
A karácsony itt van a kertek alatt. Most már tényleg. Néhány óra és kigyúlnak a fények, megszólal a „Csendes éj”, lassan díszbe öltözik a szív, és csomagolópapírba a sok ajándék.
Vajon lesz ember, aki észreveszi Isten Fiát, Krisztust, a Megváltót azokban a dolgokban, amelyek arra hívattak, hogy ünneppé tegyék az ünnepet? A kalácsban, amely azért készül, hogy elfogyasszák; az italban, amely a szomjat enyhíti; a fenyőfában, amely néhány napig szemet gyönyörködtet, illatozik, aztán elkezdi hullatni a tűleveleit; a szétszakadt csomagolópapírban…
Hiszed vagy nem, ezek a dolgok mind mesélnek. A Megváltóról tesznek bizonyságot, aki azért született meg azon a csodás éjszakán, hogy Isten Bárányaként utat nyisson nekünk Isten országa felé.
Ő volt az egyetlen, aki emberként nem az életre, hanem a halálra volt rendelve. Mert nem volt más megoldás a bűnre. Ami a mi szemünkben talán csak hiba, meggondolatlanság vagy emberi gyarlóság, azért Neki az életével kellett fizetnie.
Bárhol, bárhogyan köszöntsön is rád az ünnep, tudd: Ő azért jött, hogy meghaljon érted.
Mert Neki számít, hogy mi lesz veled.
Mert szeret.
Jobban, mint saját magát.
Olasz Tímea