Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Máté 20,28)
„Mindenki táplálékaként,
ahogy már írva van,
adom, mint élő eledelt,
a világnak magam.”
Ez a kedvenc versem Pilinszkytől. Mert ezen keresztül értem meg hús-vér emberként, hogy Jézus úgy jött a világra, hogy tudta, Ő itt semmit nem kap majd, Ő csak adni fog. Tudta, hogy borzalmasan nehéz lesz, és nem lesz, ami könnyítené a terhét. Tudta, hogy végig teljesen egyedül lesz. Mert ezt senki sem képes megérteni. Ebben Ő végig teljesen elidegenedett lesz az emberek között. Itt lesz közöttünk, de emberként végtelenül magányosan. Tudta, Neki majd senki sem csókolja meg a homlokát támogatóan, hogy: „minden rendben lesz, ne félj”. Tudta, hogy Ő ide szolgálni, szenvedni jön. Azért, hogy az élő eleven horda valóban felfalja.
Pedig emberként jött. Emberi érzésekkel, emberi belső világgal. S akkor így gondold át, kérlek: hogy te már alapból úgy kezded, hogy tudod, itt semmi sincs érted, te boldog nem leszel, rád nem vonatkoznak az emberi szép élet szabályai. Gondold át, hogy Ő nem csak a kínhalállal vállalta, hogy életét adja sokakért, hanem már a kezdetektől tudta, hogy neki már az élete is pontosan olyan gyötrelmes lesz. Ő majd mindig csak ad, mint egy végtelen, kimeríthetetlen kút, amiből bárki meríthet – aztán meg széttiporhat.
„Mert ki végképp senkié,
az mindenki falatja.”
Azért jött a világra, hogy életét adja mindenkiért. A megváltástörténet nem a kínhalállal kezdődik, hanem már a születéssel… Mert Ő az EGÉSZ ÉLETÉT adta.
Sárközi Andrea
