Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Márk 10,45)
Rájöttem, hogy a szolgáló Jézussal én bajban vagyok. Ahogy a törékeny, bababőrű, szúrós szénával teletömött jászolban fekvő Kisjézussal és a kereszten kínlódó, vérző arcú Megváltóval is. Megszakad értük a szívem, és nem akarom, hogy mindez megtörténjen velük. Meg akarom őket menteni – bármilyen nevetségesen is hangzik. Aztán elszégyellem magam. Rájövök, hogy még mindig nem értem igazán, ennyi év után is Péterként hőkölök hátra, és elképzelhetetlennek tartom, hogy az én Uram megmossa a lábam. Hiszen ez nem Istennek való, ahogy a jászol és a kereszthalál sem. Pedig megtanulhattam volna már, hogy Jézus aztán nem egy klasszikus isten, és nem az istennek való, az istenséghez illő villámokkal, mennydörgéssel és a hatalom ezernyi szimbólumával jelent meg ebben a világban, hanem azzal a szuperképességével, hogy Ő tud nagysága ellenére kicsivé válni, hatalma ellenére szolgává és ereje ellenére megalázottá. Ezzel pedig megmutatja: lehetséges. Hogy nekem és neked sem kell betegesen félni a kicsiségtől, a törékenységtől, a szolgaságtól – hanem pont ezekben feloldódva mehetünk Hozzá, szerethetjük Őt és benne igazán embertársainkat.
Papp Adrien