Olvasmány: Zsolt 107

Tanulmány: „…Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost. Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük. De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből. A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak…Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve, mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését. Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük. De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat. Zsolt 107,4-16

Próbáld elképzelni Isten népét, amint ott bolyonganak a pusztában. Milyen most az ő lelkük?

Figyeld meg, milyen körülmények között kiált Izráel népe Istenhez!

Téged milyen eszközökkel tud vezetni az Isten?

Érezted-e már, hogy szükséged van arra, hogy isten kimentsen valahonnan?

Számodra mit jelent a hálaadás? Mi az, amiért könnyen adsz hálát?

Hogyan lehet hálát adni a szorult helyzetekért?

Téged mi kötöz meg, mi az, ami nem enged közel az Istenhez?

Milyen most a te pusztád?

Lassan 20 napja vagy a pusztában. És lehet, hogy hatalmas csodákat éltél meg az Úrral, de az is előfordulhat, hogy nem történt semmi, s úgy érzed, napok, hetek, sőt talán évek óta bolyongsz egy úttalan úton.  Talán magányos vagy, és megfáradtál abban, hogy várd Isten szabadítását. Lehet, hogy bizalmatlan is vagy már egy kicsit, mert úgy érzed, már rég itt lenne az ideje annak, hogy történjen végre valami.

Pedig folyamatosan történik. Ebben a bolyongásban is, ami céltalan és fárasztó. Ebben a csüggedt állapotodban is ott az isten lelke, aki őriz, vezet és gondot visel. Ő erősít, és ő készít ezekben a nehéz, elviselhetetlen pillanatokban is. Ő az, aki lassan lerombolja a bizalmatlanságod, a szenvedésed és fájdalmad érckapuit. A kérdés már csak az, hogy hagyod-e, hogy megtegye. Vagy maradsz még egy kicsit, és keresed a saját emberi megoldásaidat. Izráel népe sem tudta megoldani. Te meg én nem tudjuk. De Isten hatalmas kegyelme, hogy Ő lehajol, századszor, sőt ezredszer is, és megszabadít és megoldja.

Arra kérlek, hogy beszélgess ma sokat Vele. De ne kérj, ne panaszkodj, ne kérdezz. Ma csak gondold át, hogy miért lehetsz hálás igazán, őszintén, szívből. És ezt mondd el. Meglátod, meglepő dolgok történhetnek, amikor rájössz, hogy semmid sincs, amit ne kaptál volna.

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .