7015288-dream-world

spoiler-alert_cr

Nem tudom, hogy honnan jössz, milyen élethelyzetből, milyen körülményekből, milyen a lelkiállapotod. Mégis úgy sejtem, hogy te is érezted már azt, hogy semmi nem jön össze, és utálod az életed, amiért olyan, amilyen. Nagyjából ebben a lelkiállapotban lehetett már évek óta a főszereplő, Willy Loman. A történet szerint a ’40-es évek Amerikájában járunk. Willy kiöregedett házaló ügynök. Élete vágya, hogy megvalósítsa a nagy amerikai álmot. Azt a tökéletesnek tűnő életet, melyet az amerikai filmek propagálnak. Pedig egész jól indul. Megvan minden, ami a boldogsághoz kell. Van két jóképű és sportban tehetséges fia. Pipa. Saját háza. Pipa. Saját kocsija. Pipa. Illetve munkája. Pipa. Mondhatnánk, hogy ennyi kell a boldogsághoz. A mi Willynknek mégis arra jön rá, hogy ez nem feltétlenül úgy van, ahogy ő elképzelte.

Álljunk itt meg egy percre, kedves Olvasó, és gondolkodjunk el azon, hogy vajon mi is ilyenek lennénk? Mi sem vagyunk elégedettek azzal, amink van, hanem valami többre/másra vágyunk? Talán…

Willy Loman arra jön rá, hogy nem is olyan az élete, amilyennek eddig hitte. Az egész élete önámítás, egy hazugságokból felépített kis világ, semmi több. A világ, amelyben él, valójában nem létezik. Bár tényleg van két jóképű és tehetséges fia, mégsem vitték semmire (azok miatt a rossz szokások miatt, amelyeket tulajdonképpen ő ültetett beléjük). Ott van még a saját kocsi és a saját ház is, de a házukat nagy bérházak veszik körül, ami miatt még a napot se nagyon látják, a kocsi pedig folyamatosan elromlik. Az üzletről, amiben olyan jó kapcsolatai vannak és igazán befolyásosnak hiszi magát, kiderül, hogy egyáltalán nem megy jól, és már rendes fizetést sem kap.

Most, hogy lerántottuk a leplet Loman élethazugságairól, próbáljuk meg ugyanezt a magunk életében lévőkről is. Mert valljuk be: mi is gyakran építkezünk hazugságokból. Tudom, hogy fáj, de hiszem, hogy fel kell ezt ismerni, hogy végre tisztuljon a kép. Gondolkodj el azon, hogy mi az, amit eddig nem mertél magadnak sem bevallani, nemhogy másoknak.

Még mielőtt bárki belerokkanna a saját élethazugságai után keletkezett űrbe, bizonyságot kell tennem és el kell mondanom, hogy Willy Loman nem ismerte Istent, és talán pont ezért történt vele az, ami. Nekünk viszont van Szabadítónk, Akire rábízhatjuk ezeket a terheket is. Elárulom, hogy a dráma végén főszereplőnk öngyilkos lesz, amikor lehull a lepel és a tévhiteken alapuló életének súlyát nem bírja elviselni. Nem kell, hogy a mi történetünk így érjen véget! Nekünk ott a szabadítás és a tisztánlátás lehetősége. Isten nem azt akarja, hogy az életedet hazugságokból építsd fel! Éppen ellenkezőleg, azt akarja, hogy megéld az életet, amit neked ajándékozott

Nem kívánok mást magunknak, csak annyit, hogy merjünk szembe nézni életünk dolgaival, hiszen nem egyedül kell megtennünk, hanem Jézussal.

Arthur Miller 1949-ben írt könyvéért (eredeti címen Death of a Salesman) Pulitzer-díjat kapott. Drámáját színpadon is bemutattak a Broadwayn. A továbbiakban pedig számos feldolgozása készült, és filmre is vitték.

Gönczy Anna

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .