Mikor kezdődött? Magam sem tudom. Valahogy kipottyantam a lelki életből. Éreztem, hogy valami valahogy nem működik. Igazából csak fizikailag létezem már egy ideje, lelki értelemben vett énem eltűnt előlem. És én észre sem vettem: jött a hétfő, elköszönt a péntek; még az előbb a szeptemberi napsütésben fürösztöttem az arcom, s most már a decemberi csípős szél borzolja hajamat…
Váratlan toppant elém Advent, s félek, hogy a Karácsony már holnap beállít, és én majd állok előtte bambán és kótyagosan, mint a kora reggel, váratlanul zörgető vendéggel szemben áll az ember.
Ezért az adventi készülődésben én „ásót, kapát, csákányt ragadok”, és kiásom – bármilyen mélyen is legyen – önmagam!