Nemrég – újra – találkoztam egy szokásos felnőtt-gyermek képpel, amit általában hitoktatók szoktak megosztani. Egy hittantanár elmondta azt a helyzetet, amikor beszélgetett a gyerekekkel és mesélt nekik arról, hogy mit jelent az, amikor Jézus megtisztít és fehér leszel, mint a hó. Továbbá – folytatva a tanítást – amikor távol vagyunk Tőle, ellenszegülünk neki, akkor pedig olyanok vagyunk, mintha piszkosak lennénk. Természetesen ennek a hittanórának a végén is jelezték a gyerekek, hogy ők tiszták akarnak lenni és a végső válasz ez volt: JÉZUS! Igen ám, de a tiszta pillanat után (fehér), jött a rossz pillanat (fekete), amikor az óra végén a gyerekek felrúgták egymást és azonnal összeverekedtek. A kérdésre, hogy „most tiszták voltatok?” a válaszuk „NEM” volt, lesütve tekintetüket.
Azért hoztam fel ezt a gyermekpéldát, mert talán a gyerekeknél a legőszintébb az ilyen folyamat. Milyen folyamat? Úgy neveztem el, hogy a Zebracsíkos keresztyénség. Nem akarom túlmagyarázni, de a képen is látszik és a történetből is kitűnt: ez az, amikor nagy elánnal megfogadunk valamit, elhatározzuk, hogy most már úgy fogunk élni, ahogy újévkor, úrvacsora osztáskor, böjt kezdetekor ígéretet tettünk magunknak… De sajnos ez most sem jön össze.
Hogyan veheted észre, hogy „zebracsíkos” vagy? Először is hadd mondjam azt, hogy minél idősebbek vagyunk, minél régebben járunk a hit útján, annál nehezebb felismerni ezt az állapotot. Nehéz, mert talán már ritkábban vannak olyan igazi, „első szeretetes” pillanataink; nem vágyunk a hétköznapi hajtásban, tülekedésben, vizsgák és elvárások között arra, hogy teljesen tiszták legyünk. Talán már letettünk arról is, hogy elvárásaink legyenek magunkkal szemben (tehát fehér helyett drapp, szürke, kicsit foltos csík, ami jellemez). Másik oldalról pedig azért olvad el a zebracsík kontrasztja, mert relativizáljuk a feketeségünket is. Tehát a tévedéseink, bűneink zsákutcáját nem ismerjük fel és be, valamint nem tartjuk olyan veszélyesnek, mint amilyen valójában.
Tehát nem könnyű műfaj felismerni a zebracsíkosságot. De így még mindig nyitott a kérdés: hogy veszem észre? Nem akarom most megmondani a tutit. Te másként lehetsz zebracsíkos, mint én és nálad másként jelentkezhetnek a „tünetek”, mint nálam. Néhány kulcsszót azért mondok: hitéleti hullámhegyek és hullámvölgyek, szituációs hit, erős megfelelési kényszer, vagy a közönyösség látszata.
Hullámhegy és hullámvölgy. Az emberi jellemünk is nagyban meghatározza azt, hogy ilyen hitmegélésünk van, minden esetre, ha ez a tünet jellemez téged, akkor nézz utána, mi is lehet mögötte, mert ilyenkor még egyik nap várod az Isten közelségét, a másik nap pedig a szoba legtávolabbi pontjának számít az a hely számodra, ahol a Bibliád fekszik.
Szituációs hit. Vagy akár mondhatnám úgy is: közösség vezérelte hit. A lényege, hogy bizonyos társaságban könnyű hívőnek lenni, máshol pedig „könnyen elszalad velünk a ló”. Az ifik, istentiszteletek közege előhozza a legkegyesebb formánkat, de a bulik, a baráti beszélgetések (amik szintén lehetnek, vagy lehetnének nagyon jók) pedig a legkegyetlenebb énünket mutatják meg.
Megfelelési kényszer. Ezt most olyan emberi esetre vonatkoztatnám, amikor valaki tényleg elkötelezett hívő ember, de a jellemébe erősen beleivódott az, hogy neki meg kell felelni valakinek, valaminek. Ilyenkor nagyon meghatározó, hogy kivel beszél az illető, ki ad tanácsot, kivel él stb.
Közönyösség látszata. Amire már korábban is utaltam: egy leplet teszünk a „zebránk” elé, amivel nem látják sem az őszinte istenkeresésünket, sem a bűneinket, hanem látnak egy szürke alakot, aki „nem sok vizet zavar”. Sokszor az a gyanús, ha semmi sem gyanús…
Lehetne még sok tünetet felsorolni, de mint mondtam, ez legyen a te egyedi feladatod, hogy megismerd magad, a hitedet és az Isten vezetését ebben a kérdésben is.
Azért mégis lenne egy tanácsom, így a végére. A zebracsíkosság elemzése egy önelemzési módszer, amit akkor végezz, ha a magad hitét kívánod csiszolgatni! Viszont sose használd a másik emberre, mert így könnyen beleeshetünk az ítélkezés könnyelműségébe: „Nézd csak, annak már milyen sűrűek a csíkjai…!”
Valamint, ha azt gondolod, hogy ilyen problémával csak te küzdesz, akkor itt egy tévedés van. Lehet te is, meg én is, meg mások is azok, akik zebracsíkosak. Egyik legjobb példa erre Péter apostol, aki vezető egyéniségével legharsányabban jelezte a tanítványok között, hogy a halálig is követi Jézust, majd e fehér csíkot követte a tagadás feketesége. A feltámadáskor újra Jézus közelségébe került, majd Pünkösdig a többiekkel együtt újra egy visszahúzódó egyéniség volt. Viszont az Isten munkája, a Lélek ereje által fokozatosan tisztult. Így akar az Isten velünk is együtt működni a zebracsíkosság kérdésében (is)!
Pataki Gábor