Kedves Olvasó!

Mielőtt belekezdtél olvasni ezt a bejegyzést, talán titkon te is reménykedtél abban, hogy lesz értelme ennek a néhány percnek, vagy annak a néhány sornak, ami most legördült előtted a képernyőn. Köszöntelek, megérkeztünk témánkhoz: az olvasáshoz!

Reading-the-Bible

Egyesek el sem tudják képzelni úgy a napjaikat, hogy ne vegyék kezükbe a József Attila összes-t, mások nagyon jól elvannak nélküle. Valaki egy vagyont áldoz arra, hogy megfogható, tintaillatú papíralapon olvassa a Harry Potter műveket, valaki pedig 3-4 klikkel tölti le az internetről.  Egy sokat idézett közhellyel élve: „Nincs két egyforma ember”; s ez igaz az olvasási szokásainkra is. De mi a helyzet a bibliaolvasással?

Igen, ez a kérdés mindent megváltoztat. Minden keresztyén ember együtt zengi kórusban: a világ legjobb könyve, ezt minden hívő ember olvassa, általa életek változnak meg naponta, s így jobb lesz a világunk.  Úgy gondolom, ez egy nagyon idealisztikus kép, de legyünk most őszinték, s tegyük fel a kérdést önmagunknak: Tényleg gyökeres változások történtek az életemben azon időszak óta, mióta rendszeresen olvasom a Bibliát? Nem célom egyetlen ember hitéletének a megkérdőjelezése sem, csupán azt szeretném érzékeltetni, hogy nagyon sokszor a bibliaolvasásra is rózsaszín ködön át tekintünk, beleértve önmagamat is. Tele vagyunk elvárásokkal, követeljük az instant, azonnali válaszokat, a lényegen pedig nagyon sokszor átsiklunk.

Ilyenkor örülök, hogy vannak tőlem sokkal bölcsebb emberek, akik hosszú évek tapasztalatait tudják továbbadni és megosztani ezzel a témával kapcsolatosan. Tette ezt egyik tanárom is, még 2013 őszén. Engedjétek meg, hogy az ő szavait továbbgondolva, néhány tanácsot elétek tárjak, amelyek remélem, hogy némiképp előrébb visznek bennünket az igeolvasásban.

Helye van a napirendemben.

Nagyon sokat fáradozunk azon, hogy jól nézzünk ki, hogy könnyen menjen a randizás, vagy csak szeretnénk, hogy a másik nem számára esztétikailag is tetszetősek maradjunk. Futunk, edzünk, fitnesztermekbe járunk, hogy fizikailag erősek legyünk. Keresztyénként a lelki kondi is fontos. Lelkileg is tükörbe kell néznünk naponta, erre pedig időt kell szánnunk. Mert a bibliaolvasás nem kegyesség vagy ízlés kérdése, tehát nem attól függ, hogy szeretem-e Pintér Béla zenéjét vagy sem. Tudom, hogy szükségem van rá, mert csak így erősödhet a hitem, ezért időt szánok rá.

Add fel a nagy elvárásokat!

Az élet minden területén vannak elvárásaink, s úgy gondolom, hogy ez teljesen normális. Olykor viszont ezeket a vágyakat erőteljesen belevisszük abba a bizonyos pár perces elcsendesedésbe is. Elvárásaink vannak Istennel szemben. Elvárjuk Tőle, hogy szóljon, ígérjen, áldjon. Miközben ez arra teremt lehetőséget, hogy elhibázzuk és ne azt az üzenetet halljuk, amelyet Ő készített el. Az Ő naptára eltér az enyémtől. Más utakra vihet. Annak ellenére, hogy én elvárok tőle valamit, teljesen mást mondhat, olyat, amire valóban szükségem van.

Nem javítja meg a napjaimat.

Nem attól leszek boldogabb, hogy tudom, ma reggel Igét olvastam. Hanem attól az üzenettől, amit Ő mondott. Nem attól lesz szuper a napom, mert reggel kezembe vettem a Bibliát. Nem gondolom, hogy ez egy olyan biztosíték lenne, amely garantálja, hogy a napomban csupa öröm és boldogság lesz minden perc. Elronthatom, mert ember vagyok. Nem az igeolvasás, vagy az imádság segít önmagában, hanem Isten. Nem csikarhatom ki az igeolvasással Isten áldását, hiszem, hogy Őt nem lehet manipulálni ezzel. Azonban láthatom a lehetőséget: ma is épülhetek, ma is mondhat valami újat, amely jobbá tehet.

A csendesség célja: ismerjem fel, hogy Isten jelenlétében vagyok! Ha érzem ennek a kivételes alkalomnak a lehetőségét, akkor örülhetek a jelenlétének, vezetésének. S így visszaállhat a korábban elveszített harmónia.

Máté Richárd

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .