Gyula vagyok. 26 és a halál között. Indiana Jones-féle régész akartam lenni, végül lelkész lett belőlem. Jelenleg Sárospatakon vagyok fellelhető, a helyi teológián tanítok – legalábbis próbálkozom. Ha épp nem itt, akkor valamelyik fantasy-világban kapcsolom ki magam. Istennek már régen átadtam a szívem, azóta próbálom visszavenni, csak nem engedi. Amikor írok, magamból írok Róla, olykor rólam Belőle.
Az év elején ajánlott számos lista – például számadások az elmúlt évről és tervek az ideire – elkészítése mellett talán érdemes megfontolnunk egy olvasási lista összeállítását is. Már csak azért is, hogy a gyakori „idén szeretnék többet olvasni” pontot az újévi fogadalmaink között konkrét tervekkel is megtámogassuk. Épp…
Karácsony környékén újra és újra elő szoktam venni Charles Dickens Karácsonyi énekét, előfordul, hogy többféle vászonra vitt filmfeldolgozását is megnézem: egyfajta készülődés ez a „karácsonyi szellem” befogadására. Az egyik legkedvesebb jelenetem az egész könyvben az, amikor a rideg, karácsonyiatlan Scrooge irodájába becsöppen unokaöccse, és elmondja, hogy számára mit…
A mobiljaink és egyéb elektromos kütyüjeink szinte testünk részévé váltak, és néha tényleg az az érzésünk támad, hogy üressé válik a kezünk, ha nem szorít valami világító képernyőt. Anélkül, hogy démonizálnánk ezeket a dolgokat, vagy bölcsen felállítanánk a „mindent lehet jóra és rosszra is használni” középutas megoldást, egyszerűen…
A régi keresztyén hagyomány szerint advent a nagy szembenézés ideje. Ez idő tájt az úgynevezett négy végső dolog, a halál, az ítélet, a pokol és a menny felé fordították figyelmüket a hívek. Ma már elég nehéz megragadni az elképzelés lényegét, hiszen könnyebben jutnak eszünkbe a karácsonyt megelőző időszakban…
Vegyél részt a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) egyik kampányában, és támogass adományoddal egy rászorulót! Jobb adni, mint kapni. Micsoda triviális közhely, amelyet már-már rongyosra használtunk a hétköznapi beszédben. Talán sokan nincsenek is tisztában vele, hogy ez a szólás nem valamelyik népmese egyszerű tanulságaként szivárgott be a köznyelvbe, hanem…
„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak… Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.” (2Kor 4,7.10) Egy ideje nem hagy már nyugodni a kérdés, hogy vajon mióta gondoljuk azt, hogy a keresztyénség az erősek…
Keresztyén emberként nem légüres térben élünk. Hitünket és Istenhez fűződő kapcsolatunkat nem vákuumban éljük meg. Nincs olyan, hogy van Isten és vagyok én, minden más pedig kívül marad ezen a kapcsolaton. Saját hitünk, saját életünk, saját Krisztus-követésünk egy adott helyen, egy adott időben, egy nyelv szavait és logikáit…
Megsebeztek. Megbántottak. Megcsaltak. Átvertek. Kirúgtak. Elhagytak. Becsaptak. Megaláztak. Kifosztottak. Elhurcoltak. Mind szenvedő szerkezetes szavak, amelyek életünk legborzalmasabb tapasztalásait sűrítik magukba. Helyzetek, amelyek egyik napról a másikra értek bennünket. Váratlanul érkeztek és sújtottak le ránk, mint a tavaszi zápor a verős napsütés óráiban. Csupa passzív szerkezet, amelyekben a történések…
Pünkösdig hosszú út vezet. A csodák nem adatnak könnyen. A Szentlélek, minden ajándékával és kegyelmével együtt nem hullik csak úgy a nyakunkba. Az ablakokat kicsapó szélvihar ugyanis csak a bezárt szoba nyomott levegője számára felüdítő. A lángnyelvek csak a sötétségben vacogóknak jelent újat, megmagyarázhatatlant, fényt. A nyelveken beszélés…
Újra és újra egy kérdés forog bennem: vajon miért van az, hogy nehezen tűrünk meg másokat is Isten kebelén magunk mellett? Miért van az, hogy előszeretettel lubickolunk a kiválasztottság jóleső érzésében, miközben nehezen tűrjük azt, hogy ugyanez talán másokra is ugyanígy igaz? Miért van az, hogy nagy élvezettel…
