Marofejeva Nelli bejegyzései

Marofejeva Nelli, Nelcsi, Mazsola, de valakinek akár Nelli Fedorivna is. Szeretem, hogy mindenkinek van egy neve számomra.
25 éves, tanár, akit néha a diákjai tanítanak. :) Jelenleg Kijevben lakom, távol a saját közösségemtől, barátaimtól és megszokott komfortzónámtól. Ez sok mindent megváltoztatott bennem, erről majd igyekszem írni is. Szeretem a zenét és a hangszereket, a jó könyveket, a jó és a kevésbé jó embereket, valamint a provokáló beszélgetéseket. Izgalommal tölt el, hogy megoszthatom veletek a gondolataimat, és kíváncsian várom, miről írnak majd a többiek, akik között vannak barátok, ismerősök, tiszteletes urak, és számomra még ismeretlen emberek egyaránt. Előre érzem, hogy nagyon izgalmas lesz, ami itt fog történni!

Többé nem rózsaszín

Tizenöt éves voltam. Egy baptista táborban történt, egy nyári éjszakán, amikor a szervezők összegyűjtöttek bennünket táborozókat, s azt mondták, valami különlegesnek lehetünk szemtanúi. Elcsendesedtünk, és a szervezők segítségével újraélhettük a nagypénteki eseményeket. Láthattuk a páskavacsorát, a lábmosást, ahogy Péter megtagadja Jézust, és a végén jött egy drámai pillanat, amikor egyszerre csak egy tömeg közepén találtuk magunkat, akik azt kiabálták: „Feszítsd meg!”. Megdöbbentem, hiszen akkor először nehezedett rám annak a súlya, hogy Jézus keresztre feszítésében nekem is részem volt. Többé nemcsak távoli, ismerős bibliai történet volt, ami nagypénteken történt, hanem valami személyes átélt pillanat, amiben nekem is részem volt. Ekkor tértem meg.

És arra is emlékszem, hogy a megtérésemnek abszolút megvolt az úgynevezett tűzijáték hangulata. Úgy éreztem, hogy ez volt a neheze, ide eljutni és meghozni a döntést, de innentől kezdve minden sétagalopp lesz majd. Jézussal a világ ellen! – ez a gondolat vezérelt.

olvasás folytatása

Amikor Ő tervez

Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. (1. Kor 2,9)

Sokszor hallottam ezt az igét, és mindig olyan gyönyörűnek találtam, de be kell vallanom kicsit úgy voltam vele, hogy ez biztosan mindenki másra igaz csak rám nem. Sokáig meg voltam győződve arról, hogy Isten egészen kiszámítható tervvel rendelkezik az életemre nézve. Nem nagyon érhetnek meglepetések, persze jöhet egy-két váratlan fordulat, de azokból sem a kellemes fajta. Igen, azt hiszem, hogy az istenképem nem mindig volt/van egészen a helyén.

olvasás folytatása

Jól vagyok

Napok óta Szabó Balázs Jól vagyok című száma jár az eszemben, s bár az övé kicsit depressziósabb hangvételű, én mégis azt kell mondjam, tényleg jól vagyok. Erre akkor csodálkoztam rá, amikor az egyik kedves barátom kérdezte, mi újság velem, és én őszintén tudtam kimondani ezt a már-már klisének tűnő mondatot – most az egyszer teljesen komolyan gondolva azt.

Idáig is út vezetett, s csak kérni tudom az Istent, tartson meg ebben az állapotban minél hosszabb ideig.

Vasárnap istentiszteleten voltam, ahol ez volt az alapige: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem.” (János 14,1)

olvasás folytatása

Szabadesés

Böjti egypercesek 34.

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.”

 „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.

A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek.” Jn. 14,1-4; 18-20; 26-29

Az, ami számomra ésszel felfoghatatlan, mindvégig el volt készítve. Közel az óra, Jézust hamarosan keresztre feszítik. Hamarosan ott függ majd a keresztfán, kiszolgáltatva, meggyötörve, szomjazva. Olyan egyedül, amennyire ember csak lehet. S tudjátok, ha én lettem volna Jézus helyében valószínűleg dühös lettem volna és kétségbeesett. Talán a tanítványokra lettem volna a legdühösebb. Hiszen velük töltöttem három évet. Nap mint nap látták a csodáimat, az én nevemben gyógyítottak betegeket, s most mégis értetlenkedve szemlélik az eseményeket.

Mekkora szerencse, hogy nem én vagyok Jézus. Mert Ő ehelyett végtelen szelídséggel és türelemmel fordul hozzájuk, és azt mondja: ne nyugtalankodjék a ti szívetek. Higgyetek

Az elmúlt időszakban át kellett gondolnom, mit is jelent számomra a hit. Régebben szerettem könnyelműen odadobni azt kiüresedett frázist, hogy: „hidd el, minden rendben lesz, meglásd, a dolgok jobbra fordulnak”. De mostanában rájöttem, hogy mit sem érek ezzel a „hidd el”-el, amikor az egyik barátom szülei tönkrement házasságáról beszél, a másik pedig arról, hogyan kell elmagyaráznia az alig hét éves lányának, miért halt meg az osztálytársa.

Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja.

Hogyan válhatnának ezek a szavak valósággá az ő életükben illetve az enyémben?

Azt hiszem, köze lehet mindezeknek a felnőtt hithez. Ahol többé nem rózsaszín szemüvegen keresztül szemlélem a dolgokat. Ahol megértem, hogy az életem nem lesz problémamentes, sőt lesz benne fájdalom és veszteség is. Ekkor megfáradva abban az örökös harcban, melyben megpróbálom megoldani az életemet, megállok az Isten előtt, és lemondok arról a meggyőződésemről, miszerint én tudom a legjobban, hogy mi a jó nekem. Védtelenné és kiszolgáltatottá válok Előtte.

Mindezeket azért tudom megtenni, mert végül elhiszem neki, hogy szeret. Azt is, hogy helyem van Nála, mert maga Jézus ment el, hogy elkészítse. Megtanulom elhinni, hogy bár nekem sokszor fáj az, ami bennem és körülöttem történik, Istennél mindez egy tökéletes terv része. Nem, egyáltalán nem könnyű minderre rábólintani. Számomra továbbra is mindennapos kemény harc ez…

Ebben a böjtben arra kérem az Urat, hogy erősítse meg bennünk ezt a hitet, adjon erőt elhordozni mindazt, amiben jelenleg benne vagyunk, s adja az Ő békességét, ami betöltheti a szívünket, és gyógyíthatja sebeinket.

Marofejeva Nelli

Félkész

Böjti egypercesek 26.

„Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.” „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Mt. 25,1-13)

Engedjétek meg, hogy megosszam veletek, hogy ez a példázat engem leginkább arra döbbentett rá, mennyire felkészületlenül, illetve félkész állapotban vagyok jelenleg a dolgaimmal.

Amikor először átfutottam ezt az igerészt, nem is értettem, hogy akkor most hol van a baj, és miért is balgák azok a bizonyos balga lányok? Nekik is volt lámpásuk, akkor honnan tudhatták volna, hogy egyszer csak ki fog fogyni az olaj? Aztán belegondoltam abba, hogy ezek a szüzek a menyasszonyt kísérték a vőlegényhez, ezért valószínűleg a legapróbb részletekig tisztában kellett lenniük az esküvői hagyományokkal. Ez azért is jól érzékelhető, mert a másik öt lánynál valamilyen oknál fogva volt olaj.

Én nagyon gyakran nem mérem fel, vajon egy-egy helyzet milyen szintű felkészültséget kíván meg tőlem. Valahogy úgy vagyok vele, hogy majd akkor és ott megoldom, illetve kitalálom majd, mi a következő lépés. De sajnos több keserű emlék kötődik ehhez a fajta hozzáállásomhoz. Eszembe jutnak azok a hiányosan vagy rosszul megtartott magyaróráim, azok az ifijeim, amikor arra gondoltam, elég az a jól feltett kérdés, másra igazán nincs is szükség.

Rájöttem, hogy a felkészültség számomra nem azt jelenti, hogy bizonyos vagyok valamiben, vagy hogy kikalkuláltam az összes lehetséges variációt, és innentől kezdve nem érhet meglepetés. Sokkal inkább azt, hogy időt és energiát szánok arra, hogy felmérjem a körülményeket, és adottságaimhoz mérten minden tőlem telhetőt megtegyek azért, hogy az adott helyzetben helyt álljak. Nem bízom a véletlenre a dolgokat, mert az adott ember, találkozás, feladat megéri számomra, hogy maximálisan odategyem magam.

Szeretnék ilyen felkészülten várni Jézusra és a Vele való találkozásra. Ehhez viszont fel kell készítenem a szívemet, kisöpörni onnan mindent, ami esetleg kiszoríthatná Őt. Hogy húsvétkor ne csak egy szívcsücsköt tudjak felajánlani Neki, hanem magamat – egészen.

Marofejeva Nelli