Marofejeva Nelli bejegyzései

Marofejeva Nelli, Nelcsi, Mazsola, de valakinek akár Nelli Fedorivna is. Szeretem, hogy mindenkinek van egy neve számomra.
25 éves, tanár, akit néha a diákjai tanítanak. :) Jelenleg Kijevben lakom, távol a saját közösségemtől, barátaimtól és megszokott komfortzónámtól. Ez sok mindent megváltoztatott bennem, erről majd igyekszem írni is. Szeretem a zenét és a hangszereket, a jó könyveket, a jó és a kevésbé jó embereket, valamint a provokáló beszélgetéseket. Izgalommal tölt el, hogy megoszthatom veletek a gondolataimat, és kíváncsian várom, miről írnak majd a többiek, akik között vannak barátok, ismerősök, tiszteletes urak, és számomra még ismeretlen emberek egyaránt. Előre érzem, hogy nagyon izgalmas lesz, ami itt fog történni!

Értelmet keresve – 20. nap

 „Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.” (Péld 2,6)

Néha azt hiszem, hogy mindenre tudom a választ. Illetve, hogy mindenre van egy válaszom. Aztán mostanság olyan kérdéssekkel kellett szembenéznem, amikre egyáltalán nem voltam felkészülve, és még kevésbé volt rájuk válaszom.

Előszeretettel halmozom el Istent kéréseimmel. Társat, vigasztalást, gyógyulást kérek Tőle, de csak ritkán jutok el odáig, hogy bölcsességért könyörögjek. Mert az nem olyan kézzel fogható. Nehezebben mutatkozik meg. Pedig Salamon király biztosan tudhatott valamit, amikor bölcsességet kért az Úrtól.

Tudom, hogy sokaknak ebben a karácsonyi forgatagban nehéz kérdésekkel kell szembenézniük. Nem olyanokkal, hogy hogyan süssenek bejglit, sokkal inkább, hogy miből vegyék meg a hozzávalókat. Vagy hogyan ajándékozzák meg gyermeküket azzal a hőn áhított ajándékkal, mikor a téli gázszámla kifizetése is nehézséget okoz. Vagy hogyan jussanak el az istentiszteletre, amikor párjuk/szüleik/hozzátartozóik nem hívők, és nem értik, miért olyan fontos számukra a szentesti istentisztelet.

Vagy hogyan legyenek ott beteg hozzátartozójuk mellett, mit mondjanak neki, amivel vigasztalást nyújthatnának ezekben a nehéz időkben.

Most azt tanulom, hogyan kérjek az Istentől bölcsességet, hogy az emberileg megválaszolhatatlan kérdésekben ne a saját eszemre támaszkodjak. Hogy Jézussal együtt keressem a megoldást.

Könyörögjünk hát együtt, hogy ajándékozzon meg bennünket Tőle jövő értelemmel!

Marofejeva Nelli

← Vissza a naptárba

Elhadart adventi imádság – 15. nap

„Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.” (Zsolt 38,9)

Ó, jöjj, ó jöjj, Immánuel!

Vagy várj – jöhetek inkább most én?

Tudod, a gondokkal, a bajokkal, a rohanással.

A betegséggel, az újabb veszekedéssel, a kilátástalansággal.

Azzal, mikor nem hallgattál meg.

Amikor kiszolgáltatott és védtelen voltam. Előtted.

Olyan sok bennem a szomorúság. S félek, hogy ezt most a karácsony mézes-mázos, fényekkel teli hangulatvilága sem oldja meg. S a bajt csak tetézi, hogy mikor körülnézek, a szeretteim körében is csak tornyosuló problémákat látok.

Tudom, hogy most nekem kellene támasznak lennem. Ablaknak, melyen keresztül ragyog a világosságod. De az én ablakom most olyan sötét, mint az éjszaka. Nem látni át rajta.

Nagyokat lélegzem. Igyekszem csendben lenni. Rád figyelni. De nem hagy a saját nyomorúságom.

Belégzés.

Úr Jézus, hiszen a karácsony neked sem volt mézes-mázos, fényekkel teli est. Hiszen te is védtelenül és kiszolgáltatottan érkeztél énértem.

Kilégzés.

Kérlek Téged, kiabáld túl a világ zaját, a lelkem háborgását! A keserűséget, elégedetlenséget, a gyászt. Engedd meg, hogy néhány percre lássalak téged – közel legyek hozzád.

Légy nagyobb nálam és az önsajnálatomnál! Engedd meg, hogy veled együtt érkezzem meg a jászolhoz!

Ámen.

Marofejeva Nelli

← Vissza a naptárba

Többé nem rózsaszín

Tizenöt éves voltam. Egy baptista táborban történt, egy nyári éjszakán, amikor a szervezők összegyűjtöttek bennünket táborozókat, s azt mondták, valami különlegesnek lehetünk szemtanúi. Elcsendesedtünk, és a szervezők segítségével újraélhettük a nagypénteki eseményeket. Láthattuk a páskavacsorát, a lábmosást, ahogy Péter megtagadja Jézust, és a végén jött egy drámai pillanat, amikor egyszerre csak egy tömeg közepén találtuk magunkat, akik azt kiabálták: „Feszítsd meg!”. Megdöbbentem, hiszen akkor először nehezedett rám annak a súlya, hogy Jézus keresztre feszítésében nekem is részem volt. Többé nemcsak távoli, ismerős bibliai történet volt, ami nagypénteken történt, hanem valami személyes átélt pillanat, amiben nekem is részem volt. Ekkor tértem meg.

És arra is emlékszem, hogy a megtérésemnek abszolút megvolt az úgynevezett tűzijáték hangulata. Úgy éreztem, hogy ez volt a neheze, ide eljutni és meghozni a döntést, de innentől kezdve minden sétagalopp lesz majd. Jézussal a világ ellen! – ez a gondolat vezérelt.

olvasás folytatása

Amikor Ő tervez

Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. (1. Kor 2,9)

Sokszor hallottam ezt az igét, és mindig olyan gyönyörűnek találtam, de be kell vallanom kicsit úgy voltam vele, hogy ez biztosan mindenki másra igaz csak rám nem. Sokáig meg voltam győződve arról, hogy Isten egészen kiszámítható tervvel rendelkezik az életemre nézve. Nem nagyon érhetnek meglepetések, persze jöhet egy-két váratlan fordulat, de azokból sem a kellemes fajta. Igen, azt hiszem, hogy az istenképem nem mindig volt/van egészen a helyén.

olvasás folytatása

Jól vagyok

Napok óta Szabó Balázs Jól vagyok című száma jár az eszemben, s bár az övé kicsit depressziósabb hangvételű, én mégis azt kell mondjam, tényleg jól vagyok. Erre akkor csodálkoztam rá, amikor az egyik kedves barátom kérdezte, mi újság velem, és én őszintén tudtam kimondani ezt a már-már klisének tűnő mondatot – most az egyszer teljesen komolyan gondolva azt.

Idáig is út vezetett, s csak kérni tudom az Istent, tartson meg ebben az állapotban minél hosszabb ideig.

Vasárnap istentiszteleten voltam, ahol ez volt az alapige: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem.” (János 14,1)

olvasás folytatása