„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.” (2Thessz 2,16–17) Amikor eszembe jut a szenteste és az egész karácsonyi időszak, egy varázslatos kép elevenedik meg előttem. Egy hangulatosan megvilágított szobát képzelek magam elé, egy gazdagon megterített asztalt, gyerekkacajt, ünneplő családot, a másik szobában pedig ott világítanak a karácsonyfa csillogó fényei.  Igen, én is tudom, hogy eléggé túlszíneztem a képet. A karácsony nem egy képeslapból kivágott idilli pillanat. Egészen tisztában vagyok…

„Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az Úr, imádságot életem Istenéhez.” Zsolt 42,9 Meg kell mondjam, az Úrnak néha egészen meglepő eszközei vannak. Ne érts félre, én csodálom a kreativitását, meghajlok a bölcsessége előtt. De néha csak állok szótlanul és nem értem. Nem értem, miért van sötét – annyiféle értelemben. Nem értem, ebben az adventben miért kell extra nehéz köröket futni, hogy megtaláljam Őt. Hogy közelebb érezzem magamhoz, hogy kapcsolódni tudjak Hozzá. Jelenleg annyi más, fontosabbnak tűnő gondolat kínoz. Például, hogy sötétben fogunk-e ünnepelni? Lesz-e áram, hogy elkészítsük az ünnepi asztalra valókat. Vagy mikor jön el az a…