Valahol olvastam, hogy az Y-generációsok beszélgetései 90%-ban arról szólnak, hogy az egyik fél beszámol arról, hogy épp milyen sorozatot néz, mire a másik bólogat, hogy „igen, igen, abba már én is bele akartam kezdeni…”. Valahogy így vagyunk a könyvekkel is: akinek épp meghatározó könyvélményben van része, általában alig bírja magában tartani, pedig nem mindig ez a legjobb téma azok számára, akik nem ismerik az adott kötetet. Év elején viszont már hagyomány nálunk, hogy nem fogjuk vissza magunkat, és szerzőink az előző évben olvasott könyveik közül választanak egyet, amit szívesen ajánlanak a TeSó blog olvasóinak. Szóval, ha épp az olvasási listádat állítod össze az évre, íme néhány ajánlat tőlünk! (A tavalyi könyvajánlónkat pedig itt lehet elolvasni.)

Margaret Mazzantini: Újjászületés – Marofejeva Nelli ajánlja

Nagy szeretettel ajánlom az olasz írónő Újjászületés című regényét. Ezzel a könyvvel vált valóra az a rég dédelgetett álmom, hogy csak úgy ülök egy kávézóban, miközben kint borongós ősz van, és nem veszem észre az idő múlását.

Először azt akartam írni, hogy azért vált meghatározó élménnyé számomra ez a könyv, mert annyira szuperül ötvözte a történelmi visszatekintést, a személyes hangvételt és a szerelmi szálat, hogy alig bírtam letenni. Aztán azt akartam hozzátenni, hogy leginkább az írónő stílusa ragadott meg, az ahogy fogalmazott lehetővé tette számomra, hogy szinte együtt dobbanjon a szívem a főszereplőével. Később az is eszembe jutott, hogy talán azért érintett ennyire mélyen, mert az anya-gyerek kapcsolatról is szól. 

Egy szó, mint száz, ha szeretnél egy könyvet olvasni a szerelemről, veszteségről, háborúról, újrakezdésről, egyfajta újjászületésről – mindenképpen vedd a kezedbe ezt a regényt, nem fogod megbánni!

Wass Albert: Kard és Kasza – Kacsó Géza ajánlja

Wass Albert könyve terjedelme miatt elriaszthatja az olvasót, pedig bátran mondhatom, hogy megéri elolvasni. Az író egy család életét, és ezen keresztül az erdélyi Mezőség sorsának alakulását mutatja be évszázadokon keresztül a korai Árpád-kortól egészen a 20. század közepéig. Az egymást követő nemzedékek során többen elmennek az eldugott kis mezőségi faluból, hogy megcsinálják a szerencséjüket máshol. Ezek az emberek a történet szempontjából nem fontosak. A családot, a történetet mindig azokon keresztül viszi tovább az író, akik ott maradnak az ősi földön.

Ennek a kicsiny mezőségi világnak a szempontjából élheti át az olvasó a magyar történelem nagy fordulópontjait: a tatárjárást, a mohácsi csatavesztést, a három részre szakadt Magyarország kálváriáját, vagy éppen a világháborúk szörnyűségeit. Mindezt a kis ember egyéni életének szemüvegén át nézhetjük, megismerve az életük szép és nehéz eseményeit is. A könyv címe a fő tartalmi mondanivalóra utal: karddal (erőszakkal, harccal, politikai fondorlatokkal) lehet ugyan hazát építeni, de az így alkotott világ törékeny. Hamar összeomlik. Igazán maradandó világot, csak a kasza (békés, türelmes munka, lassú építő évek és a földhöz való ragaszkodás) faraghat. Ennek a törvénynek az igazságát mintegy 900 éven át követheti végig a türelmes olvasó.

A könyv mondanivalója örök, de ebben az elvándorlással küzdő, gyors eredményeket váró világban különösen is aktuális.

Pablo Martínez Vila: Imádság és lelkialkat – Dolenai-Balogh Bea ajánlja

Ez a könyv segít másként látni mindazoknak, akik mindig is szerették volna, hogy valódi kapcsolatuk legyen Istennel, akiknek meggyőződésük, hogy az imádság több egy vallási sablonok közé zárt hitbeli kötelezettségnél, vagy azoknak, akik bármilyen módon megrekedtnek érzik az imaéletüket, nem tudják, hogyan szólhatnának Istenhez, és szeretnének fényt deríteni a háttérben húzódó gátakra. Úgy gondolom, hogy ez a könyv egy alapmű, amiben a szerzője nem csak az imádságról, de saját lelki alkatunkról is beszél, és olyan – általam rég ismerni vágyott – dolgokról ír, amelyekkel idáig sehol máshol nem találkoztam.

Pablo Martínez Vila könyve rávilágít az egyes lelki alkatok jó tulajdonságaira, de azokra is, amelyek által az ördög akadályt gördíthet elénk, valahányszor imádkozni próbálunk. Beszél az imádságot elutasítókhoz is, de arról is ír, milyen alapvető különbségek vannak például a ma egyre népszerűbb meditáció és a Mindenható Istennel ápolt szeretetkapcsolat között.

Ezt a könyvet jobb elolvasni, mint írni róla, ezért mindenkinek szívből ajánlom, és kívánom, hogy segítségére lehessen imaélete kialakításában, megújulásában!

Ryan Holiday: Az ego az ellenség – Böszörményi-Bálint Eszter ajánlja

Nem kifejezetten keresztény könyv, mégis minden kereszténynek szívből ajánlom. Ez az a könyv, amit nem elég egyszer elolvasni, hiszen az egónkat is sok-sok év alatt építettük magunk köré, ami eddig bár védőmechanizmusként szolgált, mégis egy másik értékrend felé fordítja a figyelmünket. Megválni tőle folyamatos munkát igényel. A jóllakott, kövér ego kizárja azt a felismerést, hogy Istenre az életünk minden egyes szegletében szükségünk van, ellenben elhiteti velünk, hogy saját erőből is képesek vagyunk teljes életet éni. A kérdés inkább az, hogy milyen élet lenne az?

Az egónk köré épített élet a földi élet javaira hajt, míg tőle megszabadulva mennyei kincseket gyűjthetünk.

Ahogy Lukács evangéliuma írja: ,,Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.” (Lk. 18,14). Ez könyv útmutató egy világosabb szemléletmód felé, amivel tisztábban láthatjuk a keresztény értékeket és küldetésünket is.

Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend: Határaink – Laskoti Zoltán ajánlja

Sok problémát és felesleges fejfájást okozott nekem, hogy döntéshelyzetekben nem voltam képes kimondani egy rövidke, három betűs szót: N E M. Elfogadtam olyan ajánlatokat, amik számomra veszteségesek vagy megterhelőek voltak; kölcsön adtam valakinek, akinek nem kellett volna; mások helyett végeztem az ő munkájukat, és viseltem a felelősséget érte. Ezért volt számomra nagyon hasznos Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend könyve, a Határaink. A szerzőpáros megerősített abban, hogy nem keresztyénietlen, sőt éppenséggel biblikus dolog olyan határokat húzni, amik védik az életem, a személyes terem, az időm. A határok konfliktusokhoz vezetnek, de azt tapasztaltam, ha felvállalom a szembenállást a határsértőkkel, akkor sokkal hatékonyabban és teljesebben élhetek és szolgálhatok. Nehéz lenne egy idézetet kiválasztani a könyvből, de talán ez a néhány mondat megfelelhet kedvcsinálónak: „Egyértelmű határok híján az a veszély fenyeget, hogy elveszítjük szabadságunkat, hagyjuk, hogy mások irányítsanak minket, nem értékrendünk, hanem bűntudatunk vagy hiányérzetünk alapján hozunk döntéseket, vagy feladjuk a személyiségünk azért, hogy megtartsunk egy kapcsolatot. Ha tudjuk, hol húzódnak a határaink, világossá válik, hogy mi az, amiért felelősséggel tartozunk, és mi az, amiért nem, így hatékonyabban használhatjuk erőforrásainkat, és képesek leszünk arra, hogy jól működő és egészséges kapcsolatokat hozzunk létre.”

Ötből öt csillag, ajánlom minden fiatal felnőttnek!

Marilynne Robinson: Gilead – Homoki Gyula ajánlja

Aki a fordulatos cselekmények miatt szeret regényt olvasni, az csalódni fog ebben. Túl sok minden ugyanis nem történik a könyvben. De a fontos dolgok mindig bennünk, a lelkünkben és a gondolatainkban történnek. Egy idős, a halál szelében élő kálvinista lelkész fiatal fiának írt gondolatai adják a regény gerincét. Jobban mondva talán a műfaj inkább meditációként vagy prédikációként határozható meg. Háromszázötven oldal a jelenvalóság gyönyöréről, a lét titka fölötti csodálkozásról, az eljövendő és jelenvaló világ közötti feszültségekről és a kettő közti folytonosságról, az emberi szenvedés megfejthetetlenségéről, a magány és egyedüllét szülte keserűségről és szépségről. Robinson mesterien fonja egy életút visszaemlékezéseibe mindannyiunk kétségeit és bizonytalanságait, olykor pedig enged belátni a színfalak mögé, és leoldott sarukkal merészkedik Isten titkos szándékainak nyomába.

„Ezt újra kell majd egyszer olvasnom” – én így tettem le a Gileadot.

Veronica Roth: A beavatott – Olasz Tímea ajánlja

Beatrice Prior Chicago városában él a távoli jövőben. Az ő világában ötféle embercsoport található: Önfeláldozók, Műveltek, Barátságosak, Bátrak, illetve Őszinték. Tizenhat éves korában a lánynak döntenie kell, hogy melyik csoportban szeretné leélni az életét. Segítségére áll egy teszt, amely kimutatja, melyik erény van a vérében. A szimulációból azonban az derül ki, hogy ő egy Elfajzott, vagyis egyik csoporthoz sem tartozik egyértelműen. Beatrice úgy dönt, elrejti valódi énjét és azt a csoportot választja, ahonnan a legtöbb kalandot reméli. A Bátrak közé áll, nem is sejtve, mennyire túlnő majd rajta a történet. Azontúl, hogy hihetetlenül fordulatos a könyv, a szerző számos olyan témát dob fel, amely kamaszként (de még felnőttként is) nagyon ismerős lehet. Családi örökségek, barátság, árulás, szégyen, félelem, döntési kényszer, megbocsátás, és messze még a sor vége. A könyv talán egyik legnagyobb tanítása az, hogy ne mások szemén keresztül értékeld magadat, mert nem biztos, hogy ők látnak tisztán. Nem egy szégyellni való hiba vagy, hanem maga a csoda.

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót – Molnár-Kovács Dorottya ajánlja

Megnéztem, és a 11 könyv közül, amit idén olvastam, 7 gyerekneveléssel kapcsolatos volt. Így én most csak a kisbabásoknak tudok jó szívvel ajánlani egy olvasmányt.

A gyereknevelési irodalomban az a nehéz, hogy még mielőtt a kezünkbe veszünk egy könyvet, jó tudni, hogy véletlenül nem a miénkkel teljesen ellentétes nevelési filozófiát vall-e. Én például ezen a ponton már nem szívesen olvasnék alvástréningről, mert már biztosan tudom, hogy a kötődéses nevelés híve vagyok: de ez csak egy a millió és millió egymással ellentétes gyereknevelési módszer közül, amik között a friss szülők navigálni kénytelenek. Ebben a szélsőségekkel teli világban frissítő és szórakoztató élmény volt (és szerintem bárkinek ajánlható!) a Nem harap a spenót, ami nem igazán módszerekről, vagy a legújabb trendekről szól, sokkal inkább a józan ész diktálta megoldásokról, illetve ezzel együtt kulturális különbségekről. Szóval bár semmiképp nem szeretnék francia vagy még kevésbé „párizsi jellegű” gyereket nevelni, azért még így is sok minden hasznosítható volt ebből a hangosan felnevetős, önkritikus és önironikus, könnyed, nem megmondom-a-tutit jellegű memoárból. Ha szeretsz kulturális sokkokról olvasni vagy érdekel, hogy más nemzetek hogyan gondolkodnak magától értetődő, mindennapi gyereknevelési kérdésekről, mint például a sznekkekhez vagy az alvásidőhöz való hozzáállás, akkor ez a te könyved.

Háy János: A cégvezető – Papp Adrien ajánlja

Háy János regénye kétségtelenül a legmeghatározóbb olvasmányélményem lett az elmúlt évben. Ahogy a cím is sejteti egy cégvezető életébe nyerhetünk bepillantást, mégpedig arra az életszakaszára láthatunk rá, mikor élete derekán, karrierje csúcsán elhagyja a családját, hogy egy csinos és persze jóval fiatalabb nő mellett kezdjen új életet. A történet így lecsupaszítva tipikus és banális. Nem úgy a regény! Az író hosszú kitérőkkel, kanyarokkal, részletes, színes, olykor megrázó melléktörténetekkel bontja ki ezt a végtelenül egyszerű, már-már ostoba filmbe illő, sablonos történetet. Olvasóként csak állunk a narrátorral egy képzeletbeli ablakban, és nézzük, ahogy a főhős elrontja az életét. A szöveg egyre csak hordja elénk a sok felszínességet, hazugságot, anyagiasságot és eltárgyiasulást, mi pedig kívülállóként – örülve kívülállóságunknak – csóváljuk a fejünket. Aztán egyszercsak észrevesszük, hogy már nem tudjuk lenézni a főhőst, mert egész egyszerűen eggyé olvadtunk vele, s akkor bevillan a fülszöveg hangsúlyos mondata: „A cégvezető a te életed könyve”. Igen, teljesen mindegy, hogy nekünk van-e bejegyzett cégünk, vagy nincs, mert a mi életünk mi vezetjük. És bizony ezzé a banálisan tipikus főhőssé bármelyikünk könnyen válhat. Túl könnyen.

Azt hiszem ez a könyv egy jelzőlámpa, ami olvasóként a szemembe villog: állj meg, jó úton jársz? Valódi értékeket látsz még kitűzve a zászlódra, vagy csak látványosan felfújt értéktelen kacatokért cserébe dobálod szét az életed igazi kincseit?

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .