Szerző

Laskoti Zoltán

Szerző

Magamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!

A böjt, mint kegyességünk része, általában akkor válik fontossá, mikor krízisekben vagyunk. Olyan helyzetek ezek, amelyek tele vannak feszültséggel, és amelyekben megszületnek a hosszú távú döntéseink és elköteleződéseink. A krízis szükségszerű, sőt törvényszerű része az életünknek és a kapcsolatainknak – egy esély arra, hogy változzon, megújuljon az élet…

Ma egy olyan emberről szeretnék írni neked, akit a jelzőkkel igazán nem fukarkodó Illés próféta a legelvetemültebb királynak nevez itt (a teljes történet megértéséhez olvasd el a fejezetet is). Valóban, Aháb király nem a bibliai jófiúk bandájába tartozott. Erősen kezdi az uralkodását: kinézi magának egy szomszédos bálványimádó ország…

Ma leteszek valamit, ami már régóta töri a lelkem és az életem. Ma kevesebbet akarok foglalkozni magammal, hogy többet foglalkozhassam Vele. Ma felfelé tekintek, hogy belülről tisztuljak. Ma kezdődik el ugyanis a böjt. Nekünk Mohács kell – írta egyszer Ady Endre. Egészen eddig nem értettem, miért gondolja így.…

Tegnap feje tetejére állt az az ország, ahol elindult szolgálatunk, élnek szeretteink, napról napra küzdenek gyülekezeteink. A háborús hírek hallatára rengeteg honfitársunk indult el a határok felé, hogy átlépje a vörös vonalat, amíg még átlépheti.Én, aki itt maradtam, hónapok aggódása és feszültsége után most nyugodt vagyok. Hiszem, ez…

A napokban – egészen pontosan február 17-én – ünnepeljük, ünnepeltük a TeSó blog működésének nyolcadik évfordulóját. Sok-sok írás, jó néhány szerzői válság, nagyszerű hangulatú találkozások, rengeteg háttérmunkát igénylő offline rendezvények és még sorolhatnám, hogy mi minden áll már mögöttünk, és Isten áldását kérve a munkánkra azt remélem, hogy…

Manapság nagyon keresettek azok a szakemberek, akik hajlandóak egy-egy cégért vagy célért sok áldozatot hozni. Ha teljesítésről van szó, rájuk számíthatnak a főnökeik, sőt, tudják, hogy sokkal többet fognak megtenni a rájuk bízottnál, mivel ők már csak ilyenek – automatikus túlteljesítők. Belőlük lesznek a hónap dolgozói, a szorgos…

Valahol olvastam, hogy az Y-generációsok beszélgetései 90%-ban arról szólnak, hogy az egyik fél beszámol arról, hogy épp milyen sorozatot néz, mire a másik bólogat, hogy „igen, igen, abba már én is bele akartam kezdeni…”. Valahogy így vagyunk a könyvekkel is: akinek épp meghatározó könyvélményben van része, általában alig…

Ilyenkor, újév elején sokféle kérdés foglalkoztatja az embereket. Nemrég találkoztam két olyan kérdéssel, amik engem elgondolkodtattak: „Milyen világra van szüksége a keresztyéneknek?” és „Milyen keresztyénekre van szüksége a világnak?” Én az első kérdést kifejezetten rossznak érzem, mert önzés sugárzik belőle: mi vagyunk Isten dédelgetett gyermekei, a világ körülöttünk…

Szerzőink közül néhányan leírták, hogy miben formálta őket ebben az évben az Úr. Most ezeket az összegyűjtött gondolatokat olvashatjátok el. „Ez az év különösen nehéz volt számomra. Ám Isten megmutatta, hogy másképp is tudja fogni a kezem, mint ahogy eddig megszoktam vagy elképzeltem. A hivatásomból kifolyólag idén megszámlálhatatlanul…

Egy olyan hosszadalmas és aprólékos munka után, mint a karácsonyfa-díszítés, jól esik ránézni a végeredményre. Ilyenkor gyönyörködöm a díszek csillogásában és a fényekben, amik üldözik egymást az ágak között, beszívom a fenyőillatot, és így lassan megérkezik az ünnep is az otthonomba. Azonban mindezek után hátra van még a…