Vasárnap van, és én egyre feszültebb vagyok. A gyerekeim, mintha összeesküdtek volna ellenem, oly lassan készülődnek, hogy minden percben érzem, nem fogunk időben elindulni, sietni kell. Ők azonban ráérnek, nem foglalkoznak az idő múlásával, talán nem is igazán érzékelik azt. Majd lassan – nagyon lassan – elkészülnek. Közben feleselnek, engedetlenek, nem hallják meg, ha szólok. Csodával határos módon mégis mind beülünk az autóba, és végre indulunk. Akkor egymással kezdenek kötekedni, mert persze mindenki ugyanarra a helyre szeretett volna ülni, és én érzem, hogy az utolsó idegszálam is elpattanni készül. Végül haragosan, kiabálva teszem őket helyre. Elhallgatnak, csend van, de olyan…

„A bölcs ember gondolatai a jóra, az ostoba gondolatai a rosszra irányulnak.” (Préd 10,2) Az elmúlt években sokszor tapasztaltam magamon azt, hogy nagyon sok negatív gondolatom van. Amikor ezeket próbáltam elhessegetni, azt vettem észre, hogy még több lett belőlük. Aztán csakhamar eluralkodtak rajtam… Isten kegyelméből mára megtanultam felülkerekedni ezen a problémán. Sokat segített egy igevers, melyet a Szentlélek sokszor eszembe juttatott, amikor túlgondoltam a dolgokat, ez pedig Pál Timóteushoz írt második levelében van megírva a következőképpen: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7) Ezek a szavak mindvégig ott…

Gyermekként tértem meg egy ifjúsági táborban és hosszú évek során kísértett azzal a Sátán, hogy nem is vagy igazán megtérve. Nem emlékeztem pontosan a dátumra, nem volt konkrét igém, csak döntöttem, amikor feltették a kérdést, hogy szeretnél-e Isten gyermeke lenni. Ahogy telt az idő, nagyon zavart, hogy nem vagyok benne teljesen biztos. Ha valaki rákérdezett, nem tudtam teljes bizonyossággal kimondani: igen, Isten gyermeke vagyok. Egy idő után teljesen megőrjített ez a bizonytalanság, hiszen ez életünk legfontosabb kérdése. Nem mindegy, hogy hova kerülök a halál után, hiszen van örök élet és van kárhozat. A Biblia világosan kimondja, hogy már itt a…

„Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige.” Péld 25,11 Valaki szerint zongorázni nem nehéz, hiszen „csak a megfelelő billentyűket kell lenyomni, a megfelelő időben, a megfelelő sorrendben.” A Szentírás igéit értelmezni, úgy gondolom, ennél azért jóval könnyebb, mégis megesik, hogy nem a megfelelő igét alkalmazzuk egy-egy élethelyzetre, és ezáltal félreértjük, eltévesztjük az adott igevers üzenetét. Pedig a helyén mondott ige, azaz a megfelelő élethelyzethez illő, arra alkalmazható és alkalmazandó ige olyan, mint az aranyalma ezüsttányéron: szép, szemet-szívet gyönyörködtető és legfőképpen: értékes, mert hasznos! Szeretnék pár példával rámutatni arra, hogyan lehet rosszul alkalmazni és ezáltal félreérteni az igét. A…

A szégyen az emberi lélek legmélyebb sebeként van jelen az életünkben. Már az Édenben megjelent: miután Ádám és Éva először ettek a tiltott fáról „megnyílt a szemük, és észrevették, hogy mezítelenek” (1Móz 3,7). Addig a mezítelenség természetes állapot volt számukra, nem okozott zavarodottságot vagy félelmet. De a bűn következtében valami alapvetően megváltoztak: megjelent bennük a szégyen, amely elválasztotta őket Istentől, egymástól és saját maguktól. A szégyen tehát nem egyszerű érzelem, hanem a bűneset egyik legmélyebb következménye. Míg a bűntudat arról szól, hogy hibáztunk, addig a szégyen azt suttogja: „te magad vagy rossz, értéktelen.” Ez a torz belső üzenet kísérti az…

Az emberi életünk során nagyon sok változással kell szembenéznünk. És legyen az akár pozitív, akár negatív általában ezek megviselnek minket, mert alapvetően nem szeretjük a változásokat. De most nem a nagy változásokról szeretnék beszélni, hanem azokról, amik lassan, lépésről lépésre, észrevehetetlenül történnek, általában bennünk. Arról a változásról, amit talán csak évek múltával veszünk észre. Például az életünk során nagyon sokáig magányosak voltunk, de aztán apró lépésekben elkezdtünk kapcsolatokat kialakítani, és végül arra eszméltünk, hogy nemcsak barátaink, hanem egész baráti körünk van. De lehet ez valamilyen szokás is, ami nem egyik napról a másikra alakult ki, sőt talán volt olyan, hogy…

Keresztyénként, tekintet nélkül arra, hány hónap/év hívő út áll mögöttünk, minduntalan belebotlunk a szabad-nem szabad kérdésébe. Jól fogalmazta meg ezt a közelmúltban nagyot bukott keresztyén dalszerző, akit itt is csak az Úr kegyelmébe tudok ajánlani: „Milyen egy jó keresztyén, hogy él és mit csinál? Ó, hányan megmondták már…” Látatlanban is megadom a bizalmat azoknak, akik a hívő élet megélését egyszerűbbé és hűségesebbé akarták tenni, amikor a Szentírás tanításait felhasználva belső közösségi szabályokat alkottak, azonban ezek a szabályok idővel megkötöző törvénnyé váltak és beteljesült rajtuk Isten ítélete: „a betű megöl, de a Lélek megelevenít” (2Kor 3,6). Mindez jó, szép és igaz,…

A minap a tízéves fiam hirtelen odaugrott hozzám a tévé távirányítójával a kezében, és közölte, talált egy nagyszerű filmet, amit most azonnal meg kell néznünk. Kettőnknek! Nyilvánvalóan este nyolckor jutott ez eszébe egy nagyon fárasztó nap végén. Mérlegelnem kellett, hogy válasszam-e a szokásos esti rutinunk levezénylését, vagy fogadjam-e el az ajánlatát, amit csillogó szemekkel tett, abban a reményben, hogy így két órával kitolhatja a lefekvési időt. Sokszor úgy érzem, hogy rendkívül messze kerültem már a kiskamasz kortól, de abban biztos vagyok, hogy alkalmanként (de csak nagyon ritkán!) teret kell engedni a szárnybontogatásoknak. Csekkoltam a biztonság kedvéért, hogy ne horrorfilmet akarjunk…

A Szentírás elején olyan varázslatosan szép, amikor arról olvasunk, ahogyan Isten szavával megteremtette mindazt, amit a világból ismerünk, és mindazt, amit csak elgondolni tudunk: mindent, ami létezik. Egyetlen szó, és lett világosság, és lett égbolt, és csillagok ezrei, és szinte megszámlálhatatlan nyüzsgő állat a földön, a földben, a vízben, levegőben. Hihetetlen pezsgés, nyüzsgés. Aztán mintha egy rövid időre minden megállna, mintha minden visszatartaná a lélegzetét. Isten embert formált. Nem csupán szólt és lett, de formálta a föld porából. Aztán ahogy végig olvassuk a Bibliát, ott van megannyi utalás arra, hogy Isten minden embert egyedileg alkot meg, formál már az anyaméhben,…

Hangzik tőlünk a vádló, számonkérő kérdés Isten felé… Szerintem kevés olyan szomorú vagy nehéz történés van az életünkben, amire ne ez lenne az egyik reakciónk: talán kimondva a kétségbeesett kérdést, talán csak a szívünk mélyén érezve, hogy nem értjük. Szülőként van a tarsolyomban néhány frappáns és egyszerű válasz, ha a gyerekeim ezzel jönnek: Viszont ha én kerülök a gyermeki szerepbe, és Isten ezekkel a válaszokkal akar „letudni”, az már kevésbe esik jól. A megpróbáltatások és nehézségek teljesen egyetemesek: kivétel nélkül mindenki életében jelen vannak. Jézus viszont nincs. A két élethelyzet közötti különbség pedig látványos. A te dolgod választani a kettő…

A lelkész kinyitja a Bibliát: „Egy embernek volt két fia…” Jaj neee! Már megint a tékozló fiú? Előre tudom, hogy mire fog kifutni a tanítás. Minden létező aspektusát hallottam már a történetnek. Csak arra nincs ötletem, hogyan éljem túl a következő egy-másfél órát. Meg úgy az istentiszteleteket általában. Évtizedek óta járok templomba, mindent hallottam már, amit hallani lehetett. A példatörténeteket mind ismerem. Az igéket már együtt mondom a lelkésszel. És hát folyton vágyom valami frissre, valami életmegújítóra, de minek is… Ha érted és teljes mértékben átérzed, hogy miről beszélek, akkor van egy rossz hírem. Meg egy jó. A rossz hírem az,…

Visszatérő élményem az Úrral kapcsolatban, hogy megmosolyogtat, illetve hogy végtelenül humoros is tud lenni. 2025 tavaszán épp a nyaramat tervezgettem, amikor kaptam egy levelet, amiben Bányai Sándor, a Kalandok és Álmok szakmai műhelyének vezetője munkatársakat, azon belül is határon túliakat toborzott az immáron 8 éve működő Bárka táborba. Mosolyogva olvastam a levelet – éreztem, mintha mozdulna bennem valami –, de aztán ugyanolyan gyorsan máshova kattintottam, mondván, ez biztos nem nekem szól. Az életemnek egy másik korszakát éltem éppen, és arra gondoltam, eleget táboroztam és táboroztattam a tízes-húszas éveim során, és bár igaz, hogy három évvel ezelőtt voltam már egyszer a…