veszteség címkével jelölt bejegyzések

A szeretet soha nem szűnik meg…

„Most olyan napok jönnek, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek itt közöttünk, de akiknek az emléke még ma is szívünkben él. Csak a testük nincs velünk, de csukott szemünk mögött felvillan szelíd mosolyuk, és még itt lebeg körülöttünk néhány itt hagyott szavuk. Hiányuk csendje még ma is gyakran szívünkbe dobban, és az elmúló évek sem képesek arra, hogy elhalványítsák a lelkünkbe ívódott képüket. Emlékünk csillaga majd akkor is bennünk ragyog, ha porba hullnak mind az égi csillagok.” (www.facebook.com/Gyöngyvirágtól-lombhullásig)

culture-grief-and-mourning

 

Számomra mindig is nagy talány volt a halottak napját körülövező hangulat. Van benne valami szomorkásan szép, édes-keserű, felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan. Mindenki úgy éli át ezt az időszakot, ahogyan tudja. Valaki a maga kis kialakult rítusaival, mások meg dacosan, ellenállva minden földi haszontalanságnak.

olvasás folytatása

„Apám a vadludakkal” – A veszteség szépsége

Megkértek rá, hogy írjak erről a dalról. Nem tudom, hogy miért, talán mert túl sokat dúdolom. Szabó Balázs (a dal írója) azt nyilatkozta: „nehéz volt ennyi mindent belesűríteni, és elénekelni…” Az ő közléséhez pedig az én hátteremmel még több emlék és érzés tapadt, és lassan úgy érzem, egy kisregényt is meg lehetne tölteni vele. A könyv is egyféleképpen íródik, de ahány ember olvassa, annyiféle olvasata van. A dalban megjelenő mélységes gyászt nem éltem át, de vannak ismereteim, elvont gondolataim és kisebb tapasztalataim. Megértem, de át nem érzem…

Nem szeretek elemzéseket írni, egyrészt mert nem értek hozzá, másrészt mert ellenkezik az elveimmel. Úgyhogy csak röviden szólnék arról, hogy én hogy látom ebben a szomorúság gyönyörűségét.

olvasás folytatása