türelem címkével jelölt bejegyzések

Nincs már türelmem többé…

“Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak.

Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást.

Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat.

És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet.”

olvasás folytatása

Őzike-üzemmód o̶f̶f̶ on

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet (Mt 5,5)

Neked mi jut eszedbe arról, hogy szelíd? Valami félénk állat, mondjuk egy őz, egy lágy tavaszi szellő, ami az eső illatát hozza — nekem csupa ilyen közhelyes és melankolikus, naiv csendéletet idéző bármi ugrik be. Talán még lehet szelíd egy hang, halk, ismerős dallammal, kellemes hangszínnel, mosolyt bújtatva.

A fenti szakaszban nem cuki, bundás-patás állatkákra vagy természeti jelenségekre utal az ige, egyértelműen az emberről van szó. Szelíd, azaz nincs benne nyoma vadságnak, nem kell félni tőle, jámbor, barátságos, kedves és a többi, és a többi.

olvasás folytatása

Együtt várni a Mindenhatóval

Fotó: Sárközi Andrea

De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” (Ézs 30,18)

Az a fajta ember vagyok, aki szeret egyből meglépni dolgokat. Gyorsan és hirtelen ugrok bele szinte mindenbe, hamar hozok döntést, hamar lelépek, hamar cselekszem. Épp ezért borzalmasan nehéz volt megbékélnem az Úrnak azzal a roppantul bosszantó tulajdonságával, hogy türelemre, várakozásra int. Nem is csak int, hanem nevel. Az még hagyján, ha valakit tunyának, tétlennek látok, de ha a toporgása már engem is befolyásol, bevallom, néha továbbállok. Azt hiszem a legtöbb viharom emiatt van az Úristennel. Hogy Ő márpedig vár és várat, és nem osztja meg veled, hogy mi van a háttérben, nem ad rálátást a teljes képre, hanem egyszerűen bizalomra kér.

olvasás folytatása

Isten általi önmegvalósítás

önm

„Valósítsd meg magad!”

„Neked minden jár!”

„Tedd azt, amit szeretnél! Hogy másokra, hogy hat? Kit érdekel!”

„Élvezd az életet!”

Közismert mondatok ezek. Erre buzdít a média, ezt sulykolja belénk a tv, ezt látjuk az interneten. Annyian elhitték már, hogy a boldogság forrása a pillanatnyi öröm. Tudod: „élj a mának, holnap úgyis vége!” „Találd meg önmagad és érd el céljaidat!”

olvasás folytatása

Hordozó

patience_by_littlemissfreak

„… a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot …” Róm 5,3b

Merjünk kicsik lenni! –mondják az okosak. Legyen kicsi a fene …  – mondják azok, akiket állandóan csúfolnak, megvetnek, félretesznek a társaságban. Akik túlsúlyosak, hamisan énekelnek, vastag a szemüvegük, akik szenvednek mások nagyságának árnyékában. A szenvedés, a kicsiség érzése a megpróbáltatásokban számunkra azonban nemcsak egy szükséges terméketlen rossz, hanem egy lehetőség is, mert valami jó születhet belőle. A szenvedésből türelem fakad, a megpróbáltatásból állhatatosság.

olvasás folytatása