szürkeség címkével jelölt bejegyzések

Second wind

„Akkor ezt mondta Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!” (2Móz 4,10-13)

Fáradság. Kiüresedés. Kedvtelenül elvégzett munka, kimerítő kötelező körök. Elszürkülő hétköznapok. Kiégés. Külön-külön vagy akár együttvéve is ismerősek lehetnek. A felnőtt, a nagybetűs élet kockázatai és mellékhatásai. Megkérdezhetjük róla orvosunkat, gyógyszerészünket is. Minden bizonnyal lesz náluk egy erős pirula, ami tompítja a kínt. De nem oldja meg, és nem oldja fel.

olvasás folytatása

Érezz! Láss!

Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. (Zsolt 34,9)

Nem tudom, a te életed éppen hol tart. Lehet, hogy egyáltalán nem ismered azt a bizsergető érzést, amikor Isten jelenléte teljesen betölt, és nem számít, mi van körülötted, mert annyira tele van a szíved örömmel és hálával…

Talán régen jó volt, de már hetek, hónapok óta nem érzed a bőrödön Isten jóságát, a napjaid élvezhetetlen szürkeségbe folynak össze, és te csak passzív túlélőjük vagy…

Nincs nyomasztóbb dolog annál, mint amikor azt gondolod: ez már mindig így lesz, a te életed nem hoz örömet, ezen a világon neked nem terem babér…

Ez a gondolat biztosan nem Isten hangja.

olvasás folytatása