szokás címkével jelölt bejegyzések

A biblikus gyülekezetek 5 szokása

Bizonyára mindenki, aki rendszeresen eljár valamely keresztyén gyülekezet alkalmaira, elgondolkodott már azon, hogy melyek azok a részei a közösség működésének, amelyeket az emberek, a hagyomány, a kényelem, esetleg a szükség alakított olyanná, amilyen, és melyek azok, amelyek szerves részét képezik egy, a Biblia tanításait követni próbáló gyülekezetnek. Tény, tökéletesen biblikus gyülekezet itt a Földön nem létezik. Néha azonban nem árt újra elővenni azokat az igeszakaszokat, amelyek egy ilyen ideál megvalósításáról adnak iránymutatást számunkra.

És ez most nem arról szól, hogy orgona vagy egy komplett rockzenekar kíséri-e a dicsőítést, vagy hogy rögzített fapadokon vagy kényelmes, párnázott székeken foglal-e helyet a gyülekezet. Azok, akik hiteles egyházi életre vágynak, általában nem egy újabb dicsőítő koncertet keresnek, nem a legmodernebb templomi élményt várják, és nem is a pozitív pszichológia egy-egy üzenetét szeretnék hallani igehirdetésbe csomagolva. Ők a valódi, eredeti Jézust keresik. És a keresztet, amely megmentheti az életüket. Azt akarják, hogy a Biblia üzenete keményen és húsba vágóan szóljon nekik, hogy hallják Isten valódi hangját akkor is, amikor az fájdalmas. És más keresztyéneket is keresnek, akik kíméletesen, de őszintén tudnak irányt mutatni nekik, és jó úti társaik lenni ezen a nem könnyű pályán. Erről a gyülekezetről és annak szokásairól beszélünk most.

olvasás folytatása

A boldog keresztyének 12 szokása

Távol álljon tőlem, hogy sikerkönyvszagúan megpróbáljam megadni a boldogság, pardon, keresztyén boldogság titkát. A boldogság egy nagyon összetett, szubjektív és megfoghatatlan dolog, ezért az alábbi soroknál inkább a kiegyensúlyozottság az, amire ez alatt gondoltam. Tudjuk, hogy még az igazán boldog embereknek is vannak nagyon nehéz napjaik és időszakaik, viszont úgy gondolom, hogy ezekkel a szokásokkal ezek az időszakok valóban csupán rövid periódusok, amik olykor-olykor csak megszakítják a harmonikus elégedettség érzését.

A felsorolt pontok leginkább azokra a kutatásokra épülnek, amik a boldog, sikeres emberek szokásait összegezték, és mi ezeket egészítettük ki olyasmikkel, amik csak ránk, hívő emberekre jellemzőek.

Így a boldog keresztyén emberek:

olvasás folytatása

Blogolás

b62f588578b74e90c62eba7d7bd2eb02

Ma szörföltem a neten és észrevettem, hogy új bejegyzésünk van a TeSó blogban. Ne nevessetek ki, ne vessetek meg, egyszerűen le vagyok maradva. Amikor az ember édesanyává válik, egy időre kiszakad a világ zajából (egyetlen nap internet nélkül, és nem bírok időben válaszolni a sok üzenetre…). De ha a kisfiam elalszik, van időm arra, hogy elolvassam az új bejegyzést. Közben mosolyogtam, elképzeltem a szerzőt abban a helyzetben, azokkal az érzelmekkel, amelyelről őszintén írt. Gondolatok árasztottak el, ott éreztem magam egy kicsit Isten lábainál. Aztán észrevettem, hogy az előző bejegyzést sem olvastam még, és az azelőttit sem. Elolvastam egyszerre mindet. Mindegyikre válaszolni akartam, mindet lájkolni és megosztani – olyan sok érzés kavargott bennem…

olvasás folytatása

Mutasd a profilod, megmondom ki vagy!

aa1

Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Mt 12,34b

 Talán nem is ismerek olyan tízen-húszon éves fiatalt, aki ne használná, ne tudná mi az a Facebook. Észre sem vettük és az elmúlt pár évben életünk szerves része lett – olyannyira, hogy sokszor már meg sem tudunk lenni nélküle. „Mert az infók ott terjednek a leggyorsabban” és ez tény! Régebben még meg tudtam tenni, hogy akár egy-két hétre is félretegyem, de ma már ez sokkal nehezebb, mert „aki lemarad – kimarad”.

olvasás folytatása

Fő a kényelem?!

A-fehér-város

Valahol messze, az Óperenciás tengeren is túl, élt egyszer egy király. A palotája a főváros szívében állt egy domb tetején. Az uralkodó minden reggel kiment az erkélyére, és körülnézett a városban. Bizony, volt is mit néznie: csodaszép látvány volt a sok-sok hófehér házikó, amely ölelő karként vette körül a palotát. Amikor szép volt az idő, az egész város szikrázott a napfényben. Mintha egy-egy kidolgozott kristály állt volna a házak helyén.

A király mégsem azért állt az erkélyre, mert gyönyörködni akart volna a panorámában. Egyáltalán nem. Egyre azon töprengett, mivel tompíthatná a fehérség vakítását. Őt ugyanis nagyon zavarta ez a szikrázás, bántotta a szemét a fehérség.

olvasás folytatása