Címke

önértékelés

Browsing

Egy kegyes ember előzékeny. Mindig. Annak árán is, hogy ő húzza a rövidebbet. Valakinek nyilván veszítenie kell, és egy jó keresztyén gondolkodás nélkül beáldozza magát. De biztos, hogy hosszútávon mindig ez a gyümölcsöző hozzáállás?

Nem hiszem azt, hogy mindent, ami ezzel kapcsolatosan mindannyiunkban kavarog, azt bele lehet szorítani egy blogbejegyzésbe. Igazából egy könyvbe sem, de nem is érdekes. Nem célom. Olyasvalamiről szeretnék most beszélni, ami valamiért mindig is tabu volt keresztyén körökben, pedig nagyon is hozzánk tartozik: vagyis a testről.

Talán nincs olyan ember ezen a földön, akiben ne merülne fel időnként az értéktelenség érzése: a kétkedő gondolat, hogy vajon tényleg van-e értelme annak, hogy él? Van-e haszna annak, amit csinál? Bizonyára mindannyian egyetértünk azzal, hogy az élet ajándék, azonban megeshet, hogy ezek csupán üres szavak lesznek mindaddig…

Istennek hála nagyon sok barátom van. Egytől egyig hihetetlenül különleges emberek, akikért nem győzök hálát adni, és akiket tiszta szívemből csodálok. Ehhez képest ezekkel az extra szuper emberekkel való mély beszélgetéseink legtöbbje arra éleződik ki, hogy ők, és persze én magam is, mennyire alkalmatlannak érezzük magunkat az életünk…

Az utóbbi időben nagyjából négy különböző bejegyzést írtam ide. Mind a virtuális fiókomban maradt, egyiket sem küldtem tovább. Jellegtelennek tartottam, semmitmondónak, úgy éreztem, nincs semmi új és eredeti témám, a cikkek nem tűntek elég „andisnak”ahhoz, hogy könnyű szívvel közzétegyem őket. Tipikus. Amely gondolatmenetben minden út Rómába vezet, abban…