kommunikáció címkével jelölt bejegyzések

Beszélgessünk!

Pál, szokása szerint, itt is elment a zsinagógába. Három héten keresztül minden szombaton beszélgetett a zsidókkal az Írásokról.” (Apostolok Cselekedetei 17,2 – Egyszerű Fordítás)

Ami számomra igazán meglepő Pál apostol missziójában, hogy mert kockázatot vállalni. Az első századi római városok csak úgy hemzsegtek a mindenféle vallási és filozófiai csoportosulásoktól, akik közül mindenki az üdvösség, a boldogság és a megváltás útját kínálta az arra tévedőknek. Sok esetben a zsinagóga sem volt más, mint egy nagy olvasztótégely, amiben egy csipetnyi mózesi törvényt kevertek némi misztikus ezotériával, és ezt adták el „zsidó” néven a betérőknek. Egy ilyen közegben labdába rúgni nem volt egyszerű dolog. Pál azonban mégsem hallgat, városról városra megy és beszélget. Nem rúgja az ajtót senkire, nem kopogtat az ajtókon prospektusokat tukmálva a lakókra. Nem szervez sütögetést a zsinagóga bejáratánál, hogy a jó illattal odacsalogassa az éppen arra járókat. Nem áll fel a főtéren valami piadesztára, és nem fenyegeti hallgatóságát az eljövendő ítélettel és a pokol kénköves lángjaival. Sok mindent nem csinál, amit talán mi evangelizáció vagy misszió néven láttunk már művelni, vagy akár saját magunk is részt vettünk benne. Egyszerűen bemegy hétről hétre a zsinagógába és beszélget, dialógust folytat az ottlévőkkel. Magabiztosan (de figyeljük meg: nem pöffeszkedően!) érvel azzal, hogy Jézus, a szenvedő Krisztus feltámadt a halálból, és ezzel minden megváltozott ezen a világon. A siker nem osztatlan: sokaknak elképzelhetetlen egy keresztre feszített isten látványa, az pedig még abszurdabb, hogy egy ilyen nagybetűs kudarcra építsék életüket. Akár csalódásnak is elkönyvelhetnénk a thesszalonikai missziós kiszállást, mert csak néhányan fogadják be a beszélgetés által plántált evangéliumot, de azok életében valóban meghatározó és egyre mélyülő valósággá lett.

olvasás folytatása

A pozitív visszajelzésről

Nemrég olvastam egyik régi munkatársam, barátom cikkét arról, hogy milyen tudományosan alátámasztott tények alapján lehetünk minél jobbak az ágyban. Mondanom sem kell, előkelő helyen szerepelt a felsorolásban, hogy akik elegendő mennyiségű pozitív visszajelzéssel látják el a partnerüket, és ezáltal nagyban hozzájárulnak a magabiztos testképükhöz, azok nagyobb valószínűséggel számíthatnak jó szexre a kapcsolatukban.

Ez több szinten is egy nagyon fontos tény. Egyrészt, mert abban a társadalmi közegben, ahol inkább a “teher alatt nő a pálma” és “a kritikából lehet csak igazán épülni” bölcsességek még mindig sokkal hangosabbak, mint bármi más, nem lehet elégszer hangsúlyozni a pozitív visszajelzések fontosságát. Ahhoz, hogy a dolgaink jól menjenek, jól kell érezni magunkat a bőrünkben. Enélkül sem erőnk, sem kedvünk a további lépések megtételéhez, és hiába áradnak felénk a jószándékú építő kritikák százai, nagyjából annyit tudunk növekedni általuk, mint a sziklás talajba esett búzamag.

olvasás folytatása

8 dolog, amit a keresztyén házasságról eddig megtanultam

Néhány évvel ezelőtt készült egy brit felmérés, amely szerint a házaspárok többsége naponta kevesebb, mint 30 percet tölt azzal, hogy egymással beszélgessen. Néhány perc reggelinél, nap közben egy-két rövid üzenet telefonon, majd legközelebb munka után beszélnek valamivel hosszabban, és aztán eltelik az este a telefonok, laptopok és streaming szolgáltatók társaságában, szinte észrevétlenül. Pedig, ha valamit megtanultam az elmúlt 3 év és 10 hónap alatt, amióta én is házasságban élek, hogy mennyi minden múlik a kommunikáción. Hogy sokat, mindenről és jól beszélgessünk.

A most következő felsorolás egy remélhetőleg még sok éven át bővülő lista kezdete azokról a leckékről, amiket a házasságról tanultam. Ahogy látszik is, nagy részük a kommunikációval kapcsolatos tanulság.

Ha szeretnéd, kommentben folytasd a sort, és egészítsd ki saját tanácsaiddal! Nővéremnek, Zsófinak pedig köszönöm, hogy a lenti listához már ő is hozzájárult.

olvasás folytatása

5+1 dolog, amit ne mondj keresztyénként nem hívőknek

Hogy Jézus követőjeként mit és hogyan mondjunk Istenről nem hívő ismerőseinknek, arra, bevallom, nem tudok jó receptet írni. Talán nem is lehet néhány támponton kívül mást adni ebben a témában, úgymint: légy alázatos, nyitott, őszinte, ne ítélkezz és ne erőltess – a többit pedig bízd a Mindenhatóra. S bár én magam szívesebben olvasnék egy írást arról, hogy pontosan mit tegyek, mégis, remélem, hogy téged is közelebb visznek a magad válaszához az alábbi pontok, melyeket – e sorok írója szerint – inkább ne mondj, amikor nem keresztyén ismerősökhöz szólsz.

olvasás folytatása

Számolj háromig

13081865_1031873100222632_519960131_n

Őszinte leszek: nem szeretem, ha arra intenek, hogy fogjam be a szám. Ha édesanyám, egy közeli barátom mondja, legtöbbször egyszerűen nem hallgatok rá. De nemrégen tanácstalanul álltam meg. Isten súgta, hogy jobban tenném, ha türtőztetném az indulatom, és lenyelném a békát. Rögtön kerestem a kibúvót, hogyan mondhatnék ellent Neki. Ha igazam van, miért hallgassak?

olvasás folytatása